Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Breinich Gábor: Műfajváltás, rendszerváltás? - Budapest Főváros Levéltára informatikai döntéseiről

menyekben őrzött iratokat is, kifejezett célja volt a más rendszerek adatcsoportjaihoz való illesztés lehetővé tétele, a kompatibilitás biztosítása, s a további bővítés eshetőségének fenntartása. Mindezen tekintetben új megközelítést jelentett, és a későbbiekben valóban alapul szolgált az érintett iratanyag későbbi számítógépes feldolgozása vonatkozásában. Bár a korlátozottan hozzáférhető számítástechnikai eszközök és az anyagiak hiánya csak kísérleti adatfelvitelt és próbafuttatásokat tett lehetővé, a munka mégis érdemben megindult, s eredményei felhasználásra is kerültek.

6 A nyolcvanas évek végére a nagygépes korszak, a maga rendkívül nehézkes és drága hozzáférhetőségével a végéhez közelgett. Az asztali számítógépek első példányai immáron hozzáférhető áron jelentek meg, s csekély teljesítményük ellenre néha komoly intézményi, vállalati felhasználásra is sor került. A „Commodore 64-korszak" a levéltárakban is beköszöntött és szövegszerkesztőként, kisebb adatbázisok kezelőjeként egyre többször vették igénybe levéltárosok is. A fővárosi levéltár ezen korai időszakban az informatika alkalmazásának területén megtett lépéseit a szorgalmas kísérletezgetés jellemezte. A beváltnak tekintett szövegszerkesztői gyakorlat kézenfekvővé tette a fondjegyzék számítógépre vitelét, s a segédletek hiányában nehezen kutatható iratok mutatóinak elkészítésére is történtek próbálkozások. Az adatbázis építés a csekély kapacitású hajlékony lemezes tárolási mód mellett nehézkesnek bizonyult, s a kilencvenes évek elején a gépek új generációjának kellett megjelennie ahhoz, hogy az informatika megfelelhessen a levéltári adattömegek kezelésére megkívánt igénynek. A kilencvenes évek elején a fővárosi levéltár informatikai fejlesztéseinek irányát a levéltári nyilvántartások számítógépen történő vezetésének igénye határozta meg. A naprakész állapot elérése volt a meghatározó szempont; így a számítógépen vezetett nyilvántartások közül a fond- és állag nyilvántartás kapott elsőbbséget. Alapjául a nyolcvanas évek elején bevezetett perem lyukkártyás rendszerű ún. tervezési-statisztikai segédlet, valamint a fondtörzskönyvi lapok szolgáltak. A BFL „Fondprogram"-ja saját fejlesztésű, csak belső erőket igénybe vevő szoftverként készült el és 1995-ben került használatba. A bevezetés tapasztalatai nyomán újabb igények merültek fel, amelyeket - ez nyilvánvaló volt - immáron a „Clipper" programnyelven programozott DOS alapú program továbbfejlesztésével már nem lehetett célszerűen megoldani. A továbblépés módját döntő mértékben meghatározta, hogy időközben megjelent a Nemzetközi Levéltári Tanács szakmai ajánlása, az ún. ISAD/G, amely a levéltári iratanyag általános leírási szabványaként lehetőséget kí6 C. HARRACH 1983.