Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Szegőfi Anna: Egy tanulmány margójára (A cégbírósági iratok forrásértékéről)

tása folytán. A történet megismétlődik; a cégbíróságnak igazoló jelentés készül, az aláíró ezúttal is Herzfeld Viktor elnök. A határidő elmulasztásának „vétkese" ezúttal ifj. Hubay Jenő volt, aki Párizsban tartózkodott ismeretlen, vagy legalábbis nehezen megszerezhető címen. Az ismétlődések mellett érdemes figyelmet szentelnünk egy az aktához bizonyítékként csatolt magánlevélnek. A levél 1912. június 7-én kelt, ifj. Hubay Jenőnek címezték Párizsba, az aláíró a Szövetkezet jogtanácsosa, Dr. Schmidt Károly.

7 Az „Igen tisztelt Doctor úr!" megszólítással írt levél első mondatával a jogtanácsos bocsánatot kér az alkalmatlankodásért, de a törvényi előírásnak eleget téve arra kéri a címzettet, hogy a mellékelt iratokat „a ceruzával előírt helyeken becses aláírásával ellátni szíveskedjék". Ajánlva kéri visszaküldeni az aláírt iratokat - az esetleges elvesztés okozta nehézségek elkerülése céljából -, egyben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy francia bélyeget nem tudván küldeni, a postaköltséget a zeneszerzőnek kell megelőlegeznie. A levél hangvételi tanúskodik arról, hogy a jogtanácsos alkalmazott volt, az alkalmazása pedig arra bizonyíték, hogy a Szövetkezet ténylegesen megkezdte működését. A jogtanácsos leveléhez csatolt közgyűlési dokumentumok további sorsáról is ír Herzfeld Viktor igazoló jelentésében. Ebből megtudjuk, hogy a levél már nem találta Hubay Jenőt Párizsban, így fél Európán utána küldözgetve végül Barcelonában érte el a címzettet, aki azt nyomban vissza is küldte. A dokumentáció meg is érkezett Budapestre július 16-án, majd egy hónappal az elküldés után. Végül is a cégbíróság elfogadta az igazoló jelentést és a „késedelem nem túl nagy voltára" tekintettel beszüntette a további eljárást. A végzés utolsó bekezdésében a jövőre nézve figyelmeztetés olvasható, amit a jelek szerint meg is fogadott a Szövetkezet vezetése, hiszen az ügyirat nem tartalmaz a későbbi évekre vonatkozó elmarasztaló végzést a dokumentációk megküldése tárgyában. Mi magyarok szívesen élcelődünk a bürokráciánkról, egyik közmondásunk szerint az ügyintézés malmai is lassan őrölnek, nos, íme egy erre szolgáló példa. Miközben az 1912. évi közgyűlés dokumentációja miatt indított eljárást a cégbíróság már beszüntette, az 1911. évi jegyzőkönyv késedelmes beküldése miatti ügyben a „malmok" tovább őröltek. A szövetkezeti igazoló jelentést - ami az igazgatósági tagok távolléte miatt a meglévő 5 aláírással ellátott zárszámadás jóváhagyását kérte - a cégbíróság nem fogadta el. A törvénysértés büntetéseként a kilenc igazgatósági tagot, 1913. november 28án, 20-20 Korona pénzbírsággal sújtották, amit 8 napon belül az állampénztárba kellett volna befizetni.

8 Az eredeti cégbírósági irat külzetén feljegyezték a kiadó számára, miszerint a végzés 10 példányban készítendő: kilenc az 7 A levél másolatát bizonyítékként csatolták Herzfeld Viktor elnök igazoló jelentéséhez 8 A végzés törvényszéki iktatószáma 80.698/1913.