Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században

ítélkezők, hanem arról is, hogy az idegen uralom alá került országrészen tovább élt-e és ha igen milyen esetleges módosításokkal a magyar jogszolgáltatási rendszer. Szakály Ferencnek köszönhetően sikerült tisztázni ezt a kérdést, aki a szórványosan fennmaradt források alapján hódoltsági mezővárosok jogszolgáltatását tanulmányozta. Arra volt kíváncsi, hogy vajon túlmutatott-e a feudális magyar bíráskodási rendszer működése a hódoltság területén alkalmazott kettős adóztatás keretein - azaz az ítélkezés és a jogszolgáltatás pusztán a földesúri pénzszerzés egyik formája volt-e, avagy ellenkezőleg: az mégiscsak megfelelt a korabeli társadalom igazságszolgáltatással szembeni elvárásainak.

15 Részletes vizsgálataiból itt most helyszűke miatt annyit lehet csupán kiemelni, miszerint a „török és a magyar felsőbbség együttesen sem volt képes megfelelni az alattvalók jogszolgátatás iránti igényeinek, rendezni a hódoltsági települések belső viszonyait."

16 Érdemes a királyi várak bíráskodással is foglalkozó tisztviselőinek utasításait ebből a szempontból sorra venni.

17 A királyi kézben lévő végvárak udvarbírói feladatainak ellátására kiadott utasítások közül - a murányi udvarbírói utasításokat figyelmen kívül hagyva - majd' húsz uradalmi utasításban esik szó az udvarbírák ítélkezéséről. Ez azt jelenti, hogy a többször, más udvarbíráknak is kiadott utasításokkal együtt kb. 26-27 udvarbíró (uradalmi tisztviselő) kapott konkrét utasítást ítélkezési feladatairól. Az 1550ben Mutnoky Mihály érseki birtokok adminisztrátorának és Prandorffer Tamás lévai várnagynak és udvarbírónak kiadott utasítások szerint nem bíráskodhattak azokban a perekben, amelyeket az egyes helyek bírái szoktak megítélni, csak ha az ügy hivatalukat érintette, vagy azt alattvalóik fellebbezéssel hozzájuk nem vitték.

18 A Mutnoky részére kiadott utasítás értelmében bármelyik fél fellebbezhetett hozzá, majd tőle a Magyar Kamarához. Alkalmas emberekkel együtt kellett ítélkeznie, ebben sem az officiálisok, sem az adminisztrátor nem akadályozhatta meg a jobbágyokat. A bírságokat igazságosan kellett kiszabni, erről számadást kellett vezetnie, s sem ő, sem az officiálisok a nekik járó részen felül nem vehettek el semmit. Az 1550-es években még egy utasítás foglalkozik az ítélkezéssel.

19 A fenti két rendelkezéshez hasonlóan a temesvári udvarbíró sem avatkozhatott 15 SZAKÁLY 1997. 16 Uo. 117. p. 17 Az alábbi összehasonlítás jórészt a kiadott udvarbírói utasítások alapján készült. Ld. KENYERES 2003. passim. 18 KENYERES 2003. 370. p. Prandorffer Tamás lévai várnagy és udvarbíró utasítása. Bécs, 1550. március 20.; Uo., 210-211. p. Mutnoky Mihály esztergomi érseki adminisztrátor utasítása. Bécs, 1550. március 25. 19 Uo., 695. p. A temesvári udvarbíró utasítását 1552. február-márciusban adták ki.