Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

1898. december 3-án kelt és a VI. kerületi elöljárósághoz címezett levelével megkérte a testamentum hivatalos másolatát, amely 1899. január 16-án meg is érkezett az elhunyt szülővárosába.

26 Ezzel egy sok tekintetben kivételes és kereknek mondható pálya zárult le és be, amely 1822. január 2-án Szombathelyen kezdődött, hogy azután Győr, majd Pest-Buda érintésével térjen vissza Vas megye székhelyére, hogy azután innen 1848-ban ismét elindulva kisebb-nagyobb kitérőkkel az ország fővárosába, a miniszteri bársonyszékig, a közel három évtizeden át viselt országgyűlési mandátumig, és az akadémiai tagságig vezessen. E pálya amely tehát a reformkorban vette kezdetét és a millennium időszakában fejeződött be - egy tehetséges, szorgalmas, céltudatos és sokszor szerencsés szombathelyi polgárfiú mondhatni ritkaságszámba menő, tüneményes pályafutása volt, akinek apai nagyapja még falusi jobbágy, édesapja pedig mezővárosi iparos, majd ügyes kereskedő-vállalkozó volt, ő maga, gyermekei és unokái azonban már - nem kevéssé neki köszönhetően - a dualizmus-kori Magyarország politikai, tudományos és kulturális elitjének tagjai lehettek. Horváth Boldizsár végrendelete Budapest, 1895. május 12.

27 Végrendeletem Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye. Áldott emlékű jó anyámtól örököltem ugyan közel 4000 f [o]r[in]tot, az én jó nemes atyámat azonban, aki önerejéből vagyonos helyzetbe küzdötte föl magát, férfikorának fordulópontján, merész vállalkozásainak közepette a szerencse hűtlenül elhagyván, azon fiúi kötelesség hárult reám, hogy agg napjainak nyugalmát és nevének becsületét megmentsem, és magamra vállaljam [é]s kifizessem összes adósságait. Teljesítettem e fiúi kötelességet, anélkül, hogy bárki segítségét is igénybe vettem volna, [é]s ez nemcsak anyai osztályrészemet, hanem saját szerzeményem egy részét is elnyelte. A budapesti határban, az Erzsébet királyné útjára dűlő villa és a mellette fekvő üres telek tulajdonjogát, habár ez ingatlanokat saját vagonomból sze26 VaML V. 173. c. I 303/1899. 27 A forrást nem betűhív, hanem a mai helyesírási gyakorlathoz közelítő formában adjuk közre. Ezért a régies „cz"-t „c"-re javítottuk, a központozásnál, a szavak egybe- vagy különírásánál, a hosszú vagy rövid ékezetek, valamint a szókezdő nagy vagy kisbetűk megválasztásánál a mai helyesírási szabályokat alkalmaztuk. Az egykorú beszédmódot megőrző néhány, olykor kicsit régies, ám nem értelemzavaró kifejezetést, csakúgy, mint az idegennyelvű kifejezéseket változatlanul hagytunk, a szükséges kiegészítéseket pedig szögletes zárójelbe tettük.