Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete
likált levelének 23 tartalmával egybecsengően - azt mutatják, hogy családjának tagjai nem csak rokoni, hanem nagyon közeli és szoros érzelmi kapcsolatban is álltak egymással. Horváth Boldizsár 1895-ben készült testamentumában miközben kifejezetten hálás szívvel említette meg szüleit és 1872-ben elhunyt feleségét, igyekezett gondoskodni húgáról, és nem feledkezett meg sem öccséről - sőt előző végrendeleteiben annak időközben elhunyt, értelmi fogyatékos fiáról sem -, sem pedig vejeiről. Természetesnek mondható, hogy a más célra előirányzott adományok levonása után megmaradt minden ingó és ingatlan vagyonát gyermekei között egyenlő arányban rendelte szétosztani. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a közcélra szánt, jelentős pénzösszegek mellett milyen nagyvonalúan intézkedett többek között szolgájáról és cselédeiről, és kedves gesztusként végrendelete felkért végrehajtójára, Hodossy Imrére hagyta a Zala György által őróla készített mellszobor gipszöntvényét. Ugyancsak megemlítendő, hogy a végleges testamentumban is Horváth Boldizsár minden rokonára és hozzá közelálló barátjára legalább egy olyan emléktárgyat hagyott, amely később, a kedvezményezett birtokában az ő emlékét volt hivatva felidézni, miközben néhány, általa közvetlen családtagjaira örökített tárgy eladási tilalmát is írásba foglalta, és négy gyermeke számára előírta, hogy e tárgyak közül egyet-egyet - két régi órát és két, feleségéről készült arcképet - családi ereklyeként őrizzenek meg. Horváth Boldizsár végrendeletének kihirdetése Az egykori szombathelyi főjegyző, az első népképviseleti országgyűlés egyik jegyzője, a kiegyezés utáni első magyar igazságügy-miniszter, a nagyszerű jogtudós Horváth Boldizsár hosszas betegeskedés után 1898. október 28-án hunyt el. Két nap múlva, egy vasárnapi délután a Kerepesi úti temetőben - végakaratától eltérően, nagy pompával és számos díszvendég, közöttük természetesen az illusztris családtagok, valamint a hazai jogászvilág kiválóságainak, továbbá Vas vármegye és Szombathely város képviselőinek jelenlétében - helyeztek örök nyugalomra. 24 Testamentumát 1898. november 12-én a Budapesti VI. Kerületi Királyi Járásbíróságon hirdették ki - melynek tényét dr. Malatinszky Béla aljárásbíró sajátkezűleg vezette rá a végrendeletre, és -, mely eseményről természetesen minden olyan természetes és jogi személy értesítést kapott, aki és amely annak kedvezményezettje volt. 25 A végrendelet végrehajtásához, illetőleg utóéletéhez tartozik, hogy - érintett lévén - Szombathely város tanácsa 23 TILCSIK2002. 52-62. p. 24 TILCSIK1999. 21. p. 25 VaML V. 173. c. III 50/1898.
