Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

ban francia szalonórája mellett a Zala György (1858-1937)

22 által róla készített mellszobor gipszbe öntött példányát is felajánlotta barátjának emlékül. Miután Horváth Boldizsárnak - miközben tudta, hogy szembetegsége miatt nem lesz egyszerű feladat - szándékában állt emlékiratait összeállítani és azokat jogi tárgyú dolgozataival együtt megjelentetni, ezért mindhárom végrendeletében foglalkozott e kérdéssel. Első végakaratában Hodossy Imrét, a másodikban két vejét, Láng Lajost és Radisics Jenőt kérte fel azok kiadására. Hagyatékából mindkét alkalommal 1000 forintot irányzott elő e célra, sőt utóbbi testamentumában még arról is intézkedett, hogy amennyiben az elkészült és kiadott kötet nyereséget hozna, akkor a haszon egyharmad része két említett vejét, kétharmada pedig örököseit, azaz gyermekeit illesse. Harmadik végrendeletének XVI. pontjában viszont kijelentette, hogy amennyiben a leküzdhetetlennek látszó nehézségek ellenére mégis sikerülne az emlékiratait és dolgozatait tartalmazó kötetet saját magának összeállítania, akkor annak kiadásáról külön rendelkezik és intézkedik. Nem tudjuk, hogy meddig jutott Horváth Boldizsár e kötet összeállításában, de tény, hogy az sohasem jelent meg. Az egykori igazságügy-miniszter 1895-ben készült és végül kihirdetett testamentumának utolsó, számszerint XVII. szakaszában rögzítette egyrészt, hogy az előző pontok tartalmazzák minden utolsó akaratát, másrészt pedig azt, hogy ezért minden korábban készült végrendelete semmis és érvénytelen. A zárószakasz leírása után Horváth Boldizsár egy, a II. pontot érintő rövid kiegészítést tett, mely szerint a húgának szánt életjáradék utáni kincstári illetéket hagyatékából kell kiegyenlíteni, majd pedig következett a hitelesítési záradék írásba foglalása. Ebből tudjuk, hogy megjelent tanuk mindannyian személyesen ismerték az egykori igazságügy-minisztert, és egyikük, Kiszely Tibor - mivel Horváth szembetegsége miatt nem tudta elolvasni - felolvasta számára a végrendeletet. Ezt követően Horváth Boldizsár előbb szóban is megerősítette, hogy a XVII. pontból és 1 kiegészítő szakaszból álló testamentum ténylegesen az ő végakaratát tartalmazza, majd sajátkezűleg aláírta azt. Ezután a végrendeletet és annak hitelesítési záradékát egy piros, egy fehér és egy zöld színű szálból sodort zsineggel összefűzték, melynek két szárát a hitelesítési záradékot tartalmazó lapon Horváth Boldizsár és két tanú, Mersics Miklós és Szászy László pecsétjével rögzített, végül pedig a tanúk mindegyike aláírta a hitelesítési záradékot. Mindhárom, kiváltképpen pedig a harmadik végrendelet hangvétele, a szövegben előforduló konkrét utalások, olykor bensőséges kifejezések, valamint az egyes intézkedések - Horváth Boldizsár két ifjúkori és általunk pub22 Életére lásd: BORBÁS 1999. 145 p.; MÉL 2. 1062. p.; MNL 18. 768. p.; RNL 19. 629630. p.; RNL 21. 851. p.