Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

cikluson át a szombathelyi kerület, 1884 és 1892 között pedig Temesvár országgyűlési mandátumát mondhatta magáénak. A kor- és politikustársai által is a legkiválóbb szónokok közé sorolt Horváth Boldizsár a dualizmuskori szabadelvűség egyik legjelesebb képviselője volt, aki az 1870-es évek végétől pártkötelék nélkül a legtöbb kérdésben a mérsékelt ellenzéket támogatta, ám aki betegsége, illetőleg látásának erős megromlása, majd gyakorlatilag teljes elvesztése miatt 1892-ben visszavonult a közélettől. Az 1860-as évektől kezdve sok cikket, közöttük vezércikkeket is publikált a fővárosi szabadelvű újságokban, különösen a Pesti Naplóban, de ezek mellett költeményei, elbeszélései és úti és naplófeljegyzései is napvilágot láttak különféle lapokban. Gyermekei közül Jenő a Budapesti Királyi Tábla tanácselnöke lett, Gizella báró Eötvös Lorándhoz (1848-1919),

3 Emília báró Láng Lajos (1849-1918) közgazdászhoz, egyetemi tanárhoz, a képviselőház alelnökéhez,

4 Irma pedig Radisics Jenőhöz (1856-1917), az Országos Iparművészeti Múzeum igazgatójához

5 ment feleségül. Húgának, Annának gyermekei közül Márkus István előbb újságíró, később igazságügy-minisztériumi titkár, majd országgyűlési képviselő volt.

6 Miklós a Földhitelintézet titkára lett, akit - jóllehet fiatalon elhunyt - elsősorban fordításai miatt számon tart az irodalomtörténet.

7 Öccsük, József előbb szintén újságíróként kereste kenyerét, majd 1875től a főváros szolgálatába lépett. Végigjárva a hivatali ranglétrát, előbb főjegyző, 1894-től második alpolgármester, 1896-tól polgármester, majd 1897 és 1906 között Budapest főpolgármestere volt. 1898-ban a főrendi ház örökös tagjává, 1910-ben pedig országgyűlési képviselővé választották.

8 Legfiatalabb testvérük, Emília színésznő lett, akit rendkívül fiatalon, már 17 éves korában szerződtetett a Nemzeti Színház, amelynek 1949-ben bekövetkezett haláláig tagja maradt. A századfordulón Jászai Mari (1850-1926) mellett a legnevesebb drámai művésznőként tartották számon, akinek nevéhez szá3 Életére lásd: EÖTVÖS 1930. 317 p.; BUDAY 1986. 419 p.; MIÉM 2. 1362-1365. hasáb; MÉL 1. 432-433. p.; MNL 7. 351. p.; PNL 6. 201-202. p.; PNL 17. 440. p.; RNL 6. 532-533. p.; RNL 20.195. p. 4 Életére lásd: MÉL 2. 27-28. p.; MIÉM 7. 734-738. hasáb; MNL 11. 778. p.; PNL 11. 235. p.; PNL 18.135. p.; RNL 12. 480-481. p.; RNL 20. 536. p. 5 Életére lásd: MÉL 2. 461. p.; MIÉM 11. 361-364. hasáb; PNL 14. 342. p.; PNL 18. 487. p.; RNL 16.16. p. 6 Életére lásd: MÉL 2.151. p.; MIÉM 8. 658-660. hasáb; PNL 12. 348. p.; RNL 13.425. p. 7 Életére lásd: MIÉM 8. 664-665. hasáb. 8 Életére lásd: SIPOS1996. 48., 60. p.; MÉL 2.152. p.; MIÉM 8. 661-662. hasáb; PNL 12. 348. p.; PNL 18. 223. p.; RNL 13. 425. p.