Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

ezt a nevet használta - született, valamennyien Szombathelyen. Közülük csak Miklós nem érte meg a felnőttkort. Szombathely fiatal, alig 26 éves főjegyzőjének és levéltárnokának kiemelkedő, sőt meghatározó szerepe volt annak az 1848. március 17-ére datált, 16 pontból álló petíciónak a megfogalmazásában és összeállításában, amelyet a város aznap megtartott rendkívüli közgyűlése, majd pedig Vas megye ugyancsak aznapra összehívott közgyűlése is elfogadott és az országgyűlésre, valamint az ország törvényhatóságaihoz és mezővárosaihoz is eljuttatott. Nyilvánvalóan ez is közrejátszott abban, hogy a Szombathelyen 1848. május 25-én megtartott városi tisztújító közgyűlésen id. Horváth József képviselő lett, Boldizsárt pedig közfelkiáltással erősítették meg mindkét korábbi hivatalában, aki azonban e tisztségeket nem sokáig tölthette be, mivel még egy hónap sem telt el, amikor 1848. június 23-án a szombathelyi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Horváth Boldizsár annak jegyzőjeként mindvégig részt vett az első népképviseleti országgyűlés munkájában, és e tevékenysége miatt a világosi fegyverletétel után a Pesti Cs. Kir. Haditörvényszék elé került. Rövid ideig fogságban is volt, de 1850. július 20-án amnesztiát kapott. Miután azonban 1853-ban az ügyvédi tevékenység gyakorlásától eltiltották, a következő évben új ügyvédi vizsgát volt kénytelen tenni, majd 1856-tól Batthyány Fülöp herceg (1781-1870) Vas megyei uradalmainak jogtanácsosaként dolgozott. Az 1850-es években ismeretségbe, majd mind szorosabb kapcsolatba került Deák Ferenccel (1803-1876), és vélhetően ennek volt köszönhető, hogy meghívást kapott az 1861. január 23. és március 4. között megtartott Országbírói Értekezletre. 1861. március 16-án a szombathelyi választókerület országgyűlési képviselője lett, majd 1863-ban az akkor felállított Országos Földhitelintézet jogtanácsosává és osztályigazgatójává választották meg. Horváth Boldizsár - aki egy pontosan nem ismert időponttól kezdve egy ugyancsak nem ismert időpontig vezetéknevét a végén „h" betű nélkül írva használta - az 1860-as évek elején Szombathelyről véglegesen Pest-Budára költözött, ahová apja és húga, valamint annak gyermekei is követték. Deák híveként és munkatársaként tevékeny szerepet játszott a kiegyezés előkészítésében, és valójában nem okozott meglepetést, hogy 1867-ben ő kapta meg az igazságügy-miniszteri tárcát, amelyet 1871. június 5-ig viselt. A minisztérium élén eltöltött valamivel több, mint négy esztendő alatt több, nagyfontosságú és az ország későbbi életét is jelentősen befolyásoló döntés előkészítése és végrehajtása fűződött nevéhez. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1868-ban tiszteletbeli tagjává, 1887-ben pedig a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1871 és 1877 között a Magyar Földhitel Rt. elnök-igazgatója volt, 1877 és 1884 között pedig Kismartonban az Esterházy hercegi hitbizományi javak gondnoki teendőit látta el. 1869-től 1884-ig öt