Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

szívesen és ügyesen fektette ingatlanokba. Életvitele, működése és tevékenysége hamar elnyerte polgártársai elismerését, amelynek eredményeként 1831 és 1842 között a város külsőtanácsosa, azt követően pedig 1848 májusáig Szombathely belsőtanácsának tagja lehetett, miközben 1837-től nyolc éven át a város házipénztárát is kezelte. Horváth gyermekei közül Boldizsár még nem volt 17, Anna alig múlt 15 éves, József pedig nem érte el a 14-et, amikor édesanyjuk, Rába Julianna 54. életévében, 1838. augusztus 8-án elhunyt. A fiatalon megözvegyült Horváth József - aki nem nősült újra, és egyedül nevelte gyermekeit - kiegyensúlyozott anyagi körülményei lehetővé tették, hogy mindkét fiúgyermeke a Szombathelyi Premontrei Gimnáziumba járjon. Boldizsár 1831 és 1837 között az iskola eminens tanulója volt, József azonban 1840-ben, még az ötödik osztály befejezése előtt kimaradt. Boldizsár a gimnázium elvégzését követően előbb a Szombathely Filozófiai Líceumban, majd 1839 és 1841 között a Győri Királyi Jogakadémián folytatta tanulmányait. Kevéssé ismert tény, hogy 1839 és 1841 között több szépirodalmi műve jelent meg a Regélő című lapban. Sikeres ügyvédi vizsgáját követően, 1843-ban visszatért Szombathelyre. Ez év április 22én városi polgárjogot szerzett, majd a két nappal később megtartott éves tisztújító közgyűlésen külsőtanácsossá és mezei rendőrkapitánnyá választották meg. Országgyűlési ifjúként jelen volt az 1843/44. évi országgyűlésen, majd 1845. április 24-én Szombathely város főjegyzője és levéltárnoka lett. Horváth József Anna nevű leánya 1846. november 25-én Szombathelyen házasságot kötött Márkus József gombkötő legénnyel, aki 1822. december 13-án - későbbi apósához hasonlóan - Sopron megyében, nevezetesen Chernelházán (ma: Chernelházadamonya) született, és aki 1845-ben telepedett le és kapott polgárjogot a városban. Házasságukból 1847. augusztus 14. és 1860. szeptember 10. között nyolc gyermek - névszerint és sorrendben István (1847-1880), Miklós (1849-1882), József (1852-1915), Elek (1854-1874), Imre (1855-1856), majd ennek halála után ismét Imre (1857-?), Mária (1858-?) és végül Emília (1860-1949) - született. Az ifjabb Horváth József középiskolai tanulmányainak megszakítása után, apja mellett elsajátította a kereskedés mesterségét, és előbb annak társa volt, majd pedig nyomdokaiba lépett. Később a Temes vármegyében elterülő dentai (ma: Denta, Románia), majd pedig a Torontál vármegyében lévő szőregi (ma: Szeged egyik városrésze) kincstári uradalom tiszttartója lett. Horváth Boldizsár 1846-ban feleségül vette Szombathely egyik legbefolyásosabb polgára, Schenk Ferenc dohánykereskedő Klára keresztnevű leányát, aki 1820. augusztus 7-én Vas megye székhelyén látta meg a napvilágot. Öt gyermekük - Jenő (1849-1911), Miklós (1851-?), Gizella (1853-1919), Emília (1855-1918) és Irma (1860-1915), akit bár Máriaként anyakönyveztek,