Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Erdmann Gyula: Az agrárnépesség elkeseredésének okai 1956-ban

házközségi tisztet visel, aki lányát nem adja középparaszthoz, vagy aki „kupeckedik", azaz pl. kis üzlettel is rendelkezett. Az amúgy is elviselhetetlen, tendenciózusan és aránytalanul progresszív beszolgáltatás mellett a kulákok külön mezőgazdaság-fejlesztési járulékot fizettek, aranykoronánként progresszíven 1,2-4 kg búzát. Létezett külön kulák zsírbeszolgáltatás, borbeadás. Közben állandósult a hecckampány és a hatósági erőszak úgy a tanácsapparátusok, mint a rendőrség és egyre inkább a falura is rátelepedő, mindenhol ellenséget kereső és találó AVH révén. A vezér kiadta a jelszót: „A kulákra csak a kemény kéz hat." A falvak első gazdái, földhöz, állathoz értő parasztok menekültek a korábban imádott földtől, felajánlották azt az államnak, és sokszor elmenekültek és elvegyültek egy-egy iparváros embertömegében s váltak öntudatos, tulajdonos, köztiszteletben álló emberekből talajtalan városi bérházlakóvá, segédmunkássá. Az elvonás fő eszköze a beszolgáltatás lett. 1946-ban, a stabilizáció idején, a hatalmas infláció leküzdése érdekében, átmeneti szükségszerűségből a teljesíthető, méltányosan progresszív beszolgáltatást minden párt elfogadta. Szóban az MKP is ezt vallotta, rejtett célja azonban a beszolgáltatás állandósítása s vele a paraszti tulajdon korlátozása, kisajátítása volt. A rendeletek minden évben, 1948-ig teljesíthető előírásokat tartalmaztak, ám a gyenge termések után következett az összes felesleg igénybevétele, mégpedig igen szűk termelői fejadag és vetőmagkvóta mellett. A hatósági átvételi árak mélyen a piaci ár alatt mozogtak. A padlássöprés már 1947-ben is gyakorlat lett. 1947-48-ban egy öt holdas kisgazdaságban felesleg nem létezett, a tulajdonosok már adót sem tudtak fizetni. 1948-ban tűrhető termés ígérkezett, s Nagy Imre jelezte, szó lehet a beszolgáltatás eltörléséről. A rendeletek végül 15 hold terület alatt törölték a beadási kötelezettséget. Ám közbeszólt az aszály s az addigi legszigorúbb beszolgáltatás következett. 1948-49-ben erősödő progresszivitás mellett tovább nőttek a terhek: a beadás alapja a földadó (4 kg búza aranykoronánként) lett, azt kellett felszorozni 6 hold esetén 1,1-el, 20 holdnál 2,8-al, 50 holdnál 4-gyel. 1949-50-ben a kulák határtól tetemesen növelték a kötelezettséget. 25 holdnál 3,2-ről 4, 50 holdnál 3,8-ról 4,8 lett a szorzó. A terménybeadásnál minden egyes birtokot, a kicsiket is, 15%os emeléssel sújtottak. A kuláknak minősülők számát felemelték, mivel náluk a szőlőterületet ekkortól háromszorosan számolták, egy év múlva pedig már ötszörösen. Érthető ezek után, hogy az egyéni gazdák kezén lévő föld területe 11,1 millió holdról 6,5-re zuhant. Az egyre erősödő erőszakkal létrehozott tsz-ek és az állami gazdaságok területe átlagosan ötszörösre növekedett, amely növekedést messze alulmúlta viszont a szövetkezetek és az állami gazdaságok produktuma. Se a színvonalas és kedvvel dolgozó munkaerő, se a kellő tőke nem létezett. A tsz-ek területe pl. három év alatt harmincszoros lett, termelésük viszont csak mintegy ötszörös. Mégis tovább nőtt a