Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

kat ki lehessen vonni), míg a rendőrség átszervezéséhez, az addig szolgálatot teljesített rendőrök és ávósok szolgálatban tartásához szükséges felülvizsgálatokhoz idő (és nyugalom) kellett. A Nagy Imre (és elvbarátai) megtervezte menetrend betartását azonban keresztülhúzta a két folyamatnak a tervezettel éppen ellentétes sebessége és eredményessége. Az új karhatalom nem alakult meg haladéktalanul, de még október 30-ára sem, másfelől pedig az ávósok nem várták meg, hogy testületüket az államrendőrségbe tagolva (többségüket oda átvéve) szüntessék meg, hanem október 30-ára szétszéledtek, a szervezet (átmenetileg) szétesett. Az ávósokat már az október 28-i kormánynyilatkozat megrendítette, amely nemzeti demokratikus mozgalomnak nevezte azt a harcot, amelynek ők voltak a leginkább legyőzendő ellenségei, azt a harcot, amelyet addig ellenforradalomnak értékelt a hatalom, és amely ellen ők addig fegyverrel harcoltak. A beosztottak annak veszélyével szembesültek, hogy lefegyverezve védtelenné válnak az ellenséges tömeggel szemben, ezért személyes önvédelmükkel foglalkoztak, nem pedig azzal, hogy szervezetük kilátásba helyezett felszámolásáig teljesítsék feladataikat. A vizsgált kérdés (az újabb katonai és politikai beavatkozásról hozott szovjet döntés) szempontjából lényeges annak minél pontosabb meghatározása, hogy mikorra ért el az ávó szétesése olyan szintet, amikor a szervezet már nem létezőnek tekinthető. A folyamat kezdőpontja egyértelmű: az október 28-i kormánynyilatkozat (annak ellenére, hogy vidéken már ezt megelőzően több helyen megszűntek működni a megyei főosztályok államvédelmi részlegei, az ávósok elrejtőztek, illetve a szovjet csapatok védelmébe vagy a határon túlra menekültek). Záró pontja ugyanilyen egyértelműen kitűzhető: október 30-án az ávó már nem létezett, beosztottjait az egyetlen Vári József őrnagy kivételével a BM Budapesti Főosztályáról is eltávolították, ávósok már csak (valós vagy látszat) védőőrizetben maradhattak a Deák téren, a belső karhatalom kiürült laktanyájának őrzését a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia vette át, az ávósok elhagyták a BM Roosevelt téri központi épületét és a Fő utcai vizsgálati osztályt is. A két végpont között két ismert esemény történt, amelyek meghatározóak voltak a szervezet megszűnése szempontjából. Az ávó szétesésének fontos állomása és előidézője volt a Münnich Ferenc által a BM-ben tartott értekezlet, amelyen Münnich tájékoztatót tartott az események politikai átértékeléséről, megdicsérte helytállásáért a belső karhatalmat, másfelől pedig „bejelentette az államvédelem felszámolását".

8 Forrásunk Szeröv október 29-i jelentése, amely a magyar nyelvű kiadásban - a zavart fokozva - nyilvánvalóan hibás dátumot (október 26-a) tartalmaz,

9 az orosz kia8 RAINER 1999. 286. p. 9 SZEREDA-SZTIKALIN 1993.123. p.