Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

fogadása ideológiai, az ország kettészakadásának veszélye pedig politikai szempontból egyaránt vállalható érv lett volna az új katonai beavatkozás indokaként. Szemben a szerintem az új szovjet döntést leginkább meghatározó magyarországi változással, amely sem ideológiai, sem politikai értelemben nem volt nyíltan vállalható. Álláspontom szerint ugyanis az október 31i szovjet döntést az október 30-i magyarországi történések közül leginkább a fegyveres belbiztonsági erőkkel kapcsolatos változások motiválták. A fegyveres harc első napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet politikai megoldásának alapfeltétele az államvédelem átalakítása. A felkelők az ávót tartották az első számú ellenségnek, ami minden megegyezési kísérletet kizárt, ha az nem tartalmazta a Belügyminisztériumba tagolása ellenére önállóságát megőrző szervezet feloszlatását. Az államvédelem átalakításának szükségességét indokolta - anélkül, hogy jogos lett volna a teljes felelősséget az ávóra hárítani - maga a felkelés kirobbanása, a fegyveres harc kitörése és kiszélesedése részint azért, mert az államvédelem nem adott időben jelzéseket arról, hogy ez a veszély fennáll, részint pedig azért, mert a fegyveres felkelést nem volt képes megakadályozni, majd leverni. Végül, de nem utolsó sorban a napokon át tartó fegyveres harc, fegyvereknek minden ellenőrzés nélkül a lakosság kezére kerülése, rabok esetenként válogatás nélküli szabadulása önmagában is szükségessé tette olyan karhatalom felállítását (a meglévő olyan átalakítását), amely képes helyreállítani, majd (a szovjet csapatok segítsége nélkül) fenntartani a közrendet. Abban a pillanatban, amint október 28-án megszületett a politikai megoldásnak elsőbbséget biztosító döntés, megkezdődött a rendet a szovjet csapatok kivonása után biztosítani képes új karhatalom felállítása, illetve a meglévő átalakítása. Nagy Imre rádiónyilatkozata ezzel kapcsolatban két állítást tartalmazott. A miniszterelnök egyfelől bejelentette, hogy „A rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására haladéktalanul megalakul az új karhatalom a honvédség és rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagaiból."

7 Másfelől tájékoztatott, hogy „A rend helyreállítása után egységes, új államrendőrséget szervezünk, és az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük." Nagy Imre elvbarátaival megvitatott, velük együtt írt szöveget olvasott fel, az átgondolt álláspontját tükrözi. Nagy pedig (időben is) elkülönülő dolgokként szólt az új karhatalomról és az ávóról. Bejelentése szerint „haladéktalanul" kell megalakulnia az új karhatalomnak, míg a rendőrség átszervezésére és az ÁVH feloszlatására csak a rend helyreállta után kerülne sor. Az elképzelés logikus, hiszen a rendet helyreállítani és fenntartani képes karhatalom felállítása az adott helyzetben halasztást nem tűrően szükséges volt (részint azért, hogy a szovjet csapato7 Kossuth rádió, 1956. október 28.17.25. VARGA 1989.132. p. A következő idézet is innen.