Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

közbiztonsági ügyek miniszterévé tett Münnichhel ellensúlyozni, aki esetében viszont ilyet nem láttak indokoltnak. A Kreml annyi jelét adta annak, hogy bizalmatlan Nagy Imrével szemben, hogy ennek részletezésétől el lehet tekinteni, és ugyanez a helyzet Losonczy Gézával. Ráadásul a Kormány Kabinet mindhárom tagja nemzeti kommunistának számított, akiknek politikai térnyerését a Kreml liberálisai is kiemelt veszélyforrásnak tekintették.

4 Fontos ugyanakkor, hogy Kádár kivételével senki nem került be a Kormány Kabinetbe azok közül, akiket a Kreml október 31-én az ellenkormányba javasolt. Nem került be Münnich Ferenc, akinek belügyminisztersége révén pedig - különös tekintettel a magyarországi helyzetre - szovjet mentalitás szerint mindenképpen ott lett volna a helye, hiszen ha a legfontosabb feladat (ebben teljes volt az összhang) a rend helyreállítása, akkor abban oroszlánrészt kell kapnia a belügyminiszternek. De nem került be Apró Antal, a Rákosi- (és a Kádár-)kor szürke eminenciása és Kiss Károly, a párt korábbi belügyminisztere, valamint Horváth Imre sem, aki külügyminiszterként arra jelenthetett garanciát, hogy nem változik Magyarország külpolitikai álláspontja, elsősorban az ENSZ-ben. Összességében úgy értékelem, hogy amennyiben Moszkva kifogásolta a Kormány Kabinet összetételét, úgy elsősorban nem annak nem kommunista, hanem éppen kommunista tagjai, illetve nem-tagjai miatt. Nem valószínű azonban, hogy a Kormány Kabinet Mikojanék Budapesten tartózkodásakor történt létrehozása és összetétele (amiről feltehetően tájékoztatták Hruscsovot) döntően hozzájárult az új moszkvai döntéshez. A döntés módja sem növelhette az aggodalmat, hiszen az eljárás (a testület létrehozása és tagjainak kiválasztása) még mindig kommunista vezetésű népfrontos és nem koalíciós volt, hiszen tagjait nem pártjuk delegálta, hanem (egy, meg nem nevezett személy kivételével) a kommunista miniszterelnök választotta ki. A Moszkva számára leginkább fontos tárcák (belügy, honvédelem) élén pedig nem történt változás: a mindenkor legfontosabbnak tekintett belügy élén maradt a Moszkva teljes bizalmát élvező Münnich Ferenc, a másikén pedig Janza Károly. Semmi sem indokolja, hogy amennyiben a Kormány Kabinet felállításának nagy jelentőséget tulajdonítottak volna Moszkvában, annak miért ne lenne nyoma Malin jegyzeteiben, aki tudott a testületről, a tagok nevét is feljegyezte.

5 Október 30-án fogadta Nagy Imre az egyik fegyveres csoport, egyben egy magát országosnak mondó forradalmi szervezet vezetőjét, Dudás Józsefet, a tárgyalásról kommünikét közölt a Kossuth rádió. Maga a tény, hogy Dudást a Parlamentben személyesen fogadta a miniszterelnök, szervezeté4

RAINER1996. 137. p. 5 RAINER 1996.139. p.