Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

párti politikusok kisebbségbe kerültek (három a néggyel szemben).

3 Ténylegesen azonban nem lehet kommunista kisebbségről beszélni, hiszen Erdei Ferenc (akit a parasztpárt a forradalom idején nem fogadott el képviselőjének, tulajdonképpen tagjának sem) 1944 óta a kommunisták megbízható, hasznos és engedelmes embere volt. Erdei átsorolásával pedig a Minisztertanács elnökségének tekinthető grémiumban (hiszen a Kormány Kabinet nem új kormány volt, hanem a kormány vezetésére létrehozott szűkebb tanács) is fennmaradt (noha a kormányéhoz képest csökkent) a kommunista többség. A többi pártot két olyan politikus képviselte (Tildy Zoltán és Kovács Béla), akik már október 27-e óta tagjai voltak a kormánynak, és akik közül Tildyvel szemben (noha nem olyan mértékben, mint Erdeivel, de) ugyancsak bizalmatlan volt saját pártja, aminek következtében erősen függött az őt kinevező Nagy Imrétől (amit persze Moszkvában nem biztos, hogy tudtak). A Kormány Kabinetbe (Kádár és Losonczy mellett) új tagként csak egy meg nem nevezett szociáldemokrata politikus került be. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy Moszkvában jól látták e lépés másik oldalát vagy elkerülhetetlen következményét, az SZDP újjáalakulását, ezzel az MDP feloszlatásának, vagyis „a párt likvidálásának" kényszerhelyzetét, amit okvetlenül sokkal rosszabbnak, veszélyesebbnek tekintettek, mint a kormányzati csúcsszerv felállítását. Moszkva már az október 27-i kormányt is koalíciósnak tekintette, kevéssé valószínű tehát, hogy a Kormány Kabinet erőteljesebben (bár még mindig óvatosan) koalíciós jellege miatt változtatta meg az október 30-i döntést. A testületet vizsgálva legalább ennyire fontos, hogy abba a más pártbéli politikusok mellett a kommunisták közül kik kerültek be, illetve hogy kik nem kerültek be. A testületnek három kommunista tagja közül egyik sem élvezte a Kreml teljes bizalmát. Kádár ugyan október 25-én szovjet kezdeményezésre lett az MDP elnöke, de a vele szemben táplált bizalmatlanságot jól jelzi, hogy Moszkva Rákosi menesztéséig megakadályozta, hogy visszakerüljön a párt legfelső vezetőségébe, és hogy noha végül ő lett az ellenkormány vezetője, e tisztségre eredetileg nem őt szemelték ki. Hruscsov választottja Münnich volt, akit csak a Moszkvában tartózkodó magyar sztálinisták támogatása, Tito ellenjavaslata és Kádár konformista magatartása ütött el a kinevezéstől. Jól mutatják a Kádárral szembeni szovjet bizalmatlanságot a személyét november 4-e után ért bírálatok, de elsősorban az, hogy nem kapott Moszkvától olyan teljhatalmat, mint amilyet Münnichnek szántak. Kádárt ugyanis a Kreml csak miniszterelnöknek választotta, miközben Münnichet egyben belügy- és honvédelmi miniszterré is kinevezték volna. Moszkva szükségesnek látta Kádárt miniszterelnökként a helyettesévé, valamint a fegyveres erők és 3 A Kormány Kabinet megalakítását, mint az új szovjet döntést - mások mellett váltó tényezőt Rainer is elképzelhetőnek tartja. RAINER 1996.141. p. -ki-