Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Gyarmati György: A hivatásos áldozat és a hivatásos hóhér a Rákosikorszakban, az 1950-es évek elején

nárd Ödön piarista szerzetes, aki a magyarországi kommunista uralom közel felét, összesen majdnem húsz évet töltött börtönben.) A Rákosi-korszak mindennapjaiban az egyházak - ezen belül is elsősorban a katolikus - szemeitettek ki a rendszer bajaiért kiváltképp okolható Prügelknabe szerepre. Ezen intézmény (ek), illetve plébánosaik, lelkipásztoraik, valamint a szerzetesek lettek - kényszerűségből - a diktatúra hitvalló, „hivatásos" áldozatai. Ugyanezen rendszerben az Államvédelmi Hatóság játszotta a hivatásos, intézményesített hóhér szerepét. A Péter Gábor vezette politikai rendőrség amint azt egy moszkvai beszámolójában maga jelentette öntudatosan - nélkülözhetetlen szárnysegéde volt Rákosinak abban, hogy pártja a kizárólagos hatalmat megszerezze. Utána pedig a diktatúra mindennapi üzemeltetésében lett Péter a fővezér nélkülözhetetlen szolgálatvezetője. Ezt a közvetlen munkakapcsolatot 1950 legelején nem csupán az Államvédelmi Hatóság mindenki mástól függetlenített - kvázi-minisztériumi rangra emelése teremtette meg. Az is, hogy ő maga ezzel egyidejűleg újra állandó meghívottja lett a legszűkebb pártvezetés, a politikai bizottság üléseinek, holott formálisan nem volt a testület tagja. Annál inkább erősödött Péter Gábor beosztásán túli informális pozíciója, ahogy egymás után hullottak el mellőle - részben hathatós áskálódásainak is köszönhetően - belügyminiszter párttársai (Rajk, Kádár, Zöld Sándor). A belügyminiszteri bársonyszékben utánuk következőkhöz képest (Házi Árpád, Györe József) Péter rangban, hatalmi eszközökben egyaránt fajsúlyosabb volt. Sőt! A korszakról szóló történeti munkák mindmáig megemlékeznek arról, hogy Rákosi regnálása idején - nevezett diktátori egyeduralma mellett egy, a pártvezetésen belüli szűkebb trojka (Rákosi, Gerő Ernő és Farkas Mihály), vagy Révai Józseffel kiegészítve az ún. „négyes fogat" kezében összpontosult a hatalom. Ez az állítás elfogadható, ha csak a párturalom intézményesített-formalizált hierarchiáját vesszük górcső alá. A mindennapi működést vizsgálva viszont úgy tűnik, hogy a diktatúra legsötétebb éveiben - a Rajk-pertől 1952 végéig -, a „négyes fogat" negyedik posztjára, Révai helyére sokkal inkább Péter Gábor kooptálható. Senki másnak nem volt olyan zó iratok számottevő részét már nem tudta megismerni, illetve bedolgozni munkáiba. A Magyar Országos Levéltár egyházügyi irataiban, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folyó kutatások 2007. évi állásának „lenyomata" a fentebbi táblázat. Ennek pontatlanságaiért jelen sorok szerzője a felelős, mert ha a nagyságrend stimmel is, még nem tartunk a feltárás és a pontosítások végén. Ráadásul a többi felekezetről még összesíthető adatok sem állnak rendelkezésre.