Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

esett az is, hogy egy Losoncról menekült MÁV órabéres visszautasította a kiutalt lakást, mondván „neki két szoba konyha bútora van és a lakás ki­csinysége miatt még a bútorát sem tudná a lakásba beraktározni." Néhá­nyan a polgármesteri hivatal megkerülésével akartak célt elérni. Egy fő­törzsőrmester, akit Kassáról utasítottak ki feleségével és hat gyermekével, az áttelepítési kormánybiztoshoz fordult. „Hosszas kínlódás után Erdőtar­csán tudtam kiverekedni egy lakást - írta -, ezt azonban a községi elöljáró­ság egy deportálásból visszatért zsidó családnak adta ki, s most családom­mal fedél nélkül vagyok." Salgótarjánban kért egy zárolt lakást kiutalni, mert oda helyezik szolgálattételre a határvadászokhoz. A kormánybiztosi iroda a balassagyarmati kirendeltségre továbbította az ügyet, kivizsgálásra. A lakásügyi osztály vezetője eligazítást is adott: „Ha csupán protezsáló le­vél, azaz... nem felvidéki őslakos, mely esetben a zárolt lakások egyikére sincs igényjogosultsága, úgy az átirathoz nincs hozzáfűzésem... a kirendelt­ség kötelessége azt megállapítani, hogy a kérelmező... 1938. november 2. előtt rendes lakással bírt Csehszlovákia területén, s ha mint őslakos, igény­jogosult a Kormánybiztosság részére zárolt valamely lakásra." 17 Bonyolította a helyzetet Salgótarján környékén, hogy a Szlovákiába távo­zók közel harmada szolgálati lakásban lakott, melyekkel a vállalatok rendel­keztek, és munkásaiknak tartották fenn. Munkásfelvétel viszont nem volt. Az Acélgyár az ilyen tárgyú megkeresésre például a következő választ adta: „gyárunkban a Szlovákiából áttelepülők közül ezidőszerint elhelyezni sen­kit nem tudunk, mert a gyár dolgozói létszáma a termeléshez viszonyítva oly magas, hogy felsőbb helyről kapott utasítás szerint leépítéssel kell fog­lalkoznunk." A bányánál hasonló volt a helyzet. Április elején az Áttelepíté­si Kormánybiztosság megállapodást kötött a Magyar Állami Szénbányákkal menekült bányászok foglalkoztatására. Április 19-én azonban már módosí­tották is az egyezményt, mert a salgótarjáni bányakerületben szakmunkáso­kat sem tudtak elhelyezni. Egyedül a Zagyvapálfalvai Üveggyár alkalma­zott hét menekült munkást. 18 A szlovákiai kitelepítések 1947 tavaszától szervezett keretek között zaj­lottak, döntően vasúton. Az ekkor ide érkezők a határtól távolabbi települé­sekről származtak, ahová a határ menti magyar lakosság közvetlen családi, rokoni szálai nem értek el. A vasúti szállítás egyik belépő állomása Somos­kőújfalu volt, ahol a nyár folyamán a kitelepítetteket fogadó mozgó kiren­deltség is működött. A szerelvényeken érkezőket az ország belsejébe irányí­tották, így a Salgótarjáni járás területére érkezők száma jelentősen csökkent, 17 NML XXIV. 1.196/1947. Lakásigénylési ügyek. 18 NML XXIV. 1. 25/1947. Szociális elhelyezési lehetőségek feltárása. 91/1947. Felvi­déki menekült bányászok elhelyezése.

Next

/
Thumbnails
Contents