Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

gyakorlat szerint biztosítani tudják."

11 S a források valóban azt mutatják, hogy a Salgótarjáni járás területére 1946 októberétől viszonylag kevesen érkeztek, akik döntően alkalmazottak (pincér, kereskedő, lakatos stb.) voltak. Hozzájárult ehhez az a még 1946. március 27-én Alsósztregován kötött megállapodás, mely pontosította a határszéli forgalomra vonatkozó egyezményt a Kékkői és Losonci járások területén. Magyar oldalról ez a Balassagyarmati, Szécsényi és Salgótarjáni járást érintette. Meghatározták a földtulajdonosok és üzemi munkások mozgását a határsávban, illetve a határátlépési igazolványok kiadási módját. Szintén döntöttek arról, hogy mely községeket jelölnek meg határsávba tartozónak. Magyar részről a felsorolásba bevették a Salgótarjáni járás területén a Karancs-völgyi és a Medves fennsíkon lévő falvak mellett Márkházát, Kisbárkányt, Lucfalvát is.

12 A Salgótarjáni járást az első nagy menekült-hullám 1947. január végén február elején érte. A ceredi körjegyző (Salgótarjántól északkeletre 3, közvetlenül a határ mentén fekvő község tartozott ide) január 20-án jegyzősége területén két menekült családról tudott. Egy héttel később már így írt: „Utolsó jelentésem megtétele óta a körjegyzőség községeiben a letelepültek száma 80-90 család körül van. Az átköltözés szünet nélkül tart, éjjel-nappal érkeznek menekültek. Nevezetteket számba venni még lehetetlen, mert az átköltözés tart... az eddigi megállapítás szerint a megfelelő élelmiszert el tudták hozni magukkal."

13 Ugyanezen a napon ülést tartott az MKP Nógrád Megyei Bizottsága, ahol szót kért a megyei szervező titkár is. „A szlovákiai üldözés tovább folyik. Megint körülbelül 200 családot tettek át a határon mondta. - Nekünk valamit tenni kellene. Ezen a téren hatalmas propaganda uralkodott, hogy hiába menekülnek, úgyis utolérik őket és kiviszik a Szovjetunióba." Egy hónap múlva ugyanő egy jelentésre hivatkozott, mely szerint a papok „azt mondják, hogy ne jöjjenek át, mert átadják őket a Jóvátételi Bizottságnak és kiviszik őket Szibériába."

14 A ceredi körjegyző még február 20-án is úgy nyilatkozott, hogy az „állandó létszámot jelenteni képtelenség volt, mert a menekültek száma hol nőtt, hol pedig apadt, mert voltak olyanok is, kik átjöttek, de időközben már vissza is költöztek." Március végén a három településen 276 menekült személyt írtak össze. „így az érdekelt községek közül Cered és Zabar községben - kevés kivétellel - minden házban menekült is lakik" - állapította meg a körjegyző. Ezekre a településekre érkezők majdnem kizárólag földművesek, napszámosok voltak a határ túloldalán lévő, egykori gömör-kishonti 11 NML V. 183. a. 2118/1947. 12 NML IV. 514. a. 1391/1946. 13 NML XXIV. 1. 21/1947. Jelentések a menekültekről. 14 NML XXXV. 1. a. 3. őrzési egység.