Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

mak ugyanis folyton azon mesterkednek, hogy kémekkel, diverzánsokkal és szabotőrökkel árasszák el hazánkat, és ezek itt elégedetlenséget szítva, vagy romboló, kártevő tevékenységeikkel akadályozzák a szocializmust békésen építő munkánkat. Vádlottak nem kívánatos elemek, mert kitelepített svábok, akik nem jelentkeztek a magyar követségen, nem estek át a veszélyes beszivárgást megakadályozó előzetes vizsgálaton, ... ennélfogva lehetséges, hogy a népi demokráciánknak legádázabb ellenségei. (...) A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként mérlegelte beismerő vallomásukat, büntetlen előéletüket és a cselekményük indító okát képező, szülőföld iránti vágyódásukat."

38 A másodfokon eljáró megyei bíróság 1952 januárjában azonban másfél évre mérsékelte a büntetést. Az 1950-es évek elején visszatérők tehát jellemzően olyan személyek voltak, akiket a kitelepítések utolsó napjaiban Kelet-Németországba szállítottak. Miután családtagjaik vagy ismerőseik egy része korábban már visszatért Magyarországra, és itt tudott maradni, ők is a hazatérésre biztatták őket. Ezt erősítették nemcsak a kiadott jogszabályok, de az állami deklarációk, sajtóközlemények is. Az állam valódi szándékára azonban éppen a tiltott határátlépési perekben hozott szigorú ítéletek világítanak rá. Az ügyeket szigorúan titkosnak minősítették. A vádlottak elfogását követőn rövid időn belül sor került a tárgyalásra. Az ügyészség képviselői rendre súlyosbításért fellebbeztek. A Magyarországról kitelepített, majd visszaszökött, visszatért németekkel szembeni államhatalmi eljárások bár természetesen hordoztak általánosítható vonásokat, a levéltári források sokszor az eljárás egyediségére, véletlenszerűségére utalnak. A nagyhatalmi állásfoglalások és államközi szerződések tiltásai ellenére is hazájukba visszatérőkkel szembeni föllépés motivációit, a folyamat egészére vonatkozó megállapításainkat a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A visszaszökések szinte azonnal, már a kitelepítések megindulását követő hónapokban megkezdődtek. Tehát nemcsak az egykori NDK területére telepítettek igyekeztek visszatérni, bár az ő ottani integrációjuk a nyugati zónába kerülteknél is nehézkesebb és problematikusabb volt. Vagyis a vizsgált időszakban, 1946-1950 között folyamatosan meglévő jelenségről beszélhetünk. 2. A visszaszökések nagyságrendje az egyes időszakokban változó. Bár a hivatalos jelentésekben állandóan leszögezik, hogy „mind nagyobb arányokban történik a már kitelepített sváb lakosságnak az ország területére 38 GYMSM Győri Levéltára. Győri Járásbíróság iratai. 00192/1952. Ezúton is megköszönöm Gecsényi Lajosnak, hogy a győri járásbírósági peranyagokra felhívta a figyelmem, és rendelkezésemre bocsátotta azokat.