Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

újra induló kitelepítések intenzitását, azaz az egy hónap alatt kiszállítható németek számát a korábbiakhoz képest növelni tudja. Erre az amerikai katonai hatóságok ígéretet sem tettek, az egyezményben kikötött feltételeket például személyenként az 500 DM, a háztartási eszközök, vagy az előírt élelmiszer mennyiség meglétét - szigorúan ellenőrizték, és előfordult, hogy szerelvényeket irányítottak vissza Magyarországra. A kitelepítés folytatására - különösen azokban a falvakban, ahol 1946ban már részben megtörtént - a németek sem számítottak. A kitelepítésre várakozás hónapjai - volt ahol több mint fél év - nemcsak a bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot növelték, de reményt is keltettek. Az érintettek egy része abban bízott, hogy az európai és németországi politikai helyzet stabilizálódása a kitelepítések leállítását eredményezi. Ezért a kitelepítendők közül sokan megszöktek, vagy ahogyan a hivatalos szóhasználat fogalmazott: „magukat a kitelepítés alól önkényesen kivonták". Egy-egy község kitelepítése néhány nap alatt lezajlott. Sokszor elég volt ezt az időszakot máshol átvészelni, s a karhatalom távozásával az érintettek visszatértek a községbe. Jellemzőbb volt azonban, hogy más településen, főként közeli városokban vállaltak munkát.

25 Mohács város képviselőtestülete 1948. április 26-i ülésén, arra hivatkozva, hogy a környező falvak kitelepítési akciói során a városba rendkívül sok „sváb volksbundista" szivárgott be, akik a munkanélküliséget és a lakáshiányt növelték, azt kérte a rendőrkapitánytól, hogy tisztítsák meg a várost „az illegálisan itt tartózkodóktól.

26 A kitelepítések elől megszököttek, bujkálok száma radikálisan emelkedett, ezért a kormány a szököttek listájának összeállítására utasította az önkormányzatokat. A belügyminiszter pedig 1947. december 31-én kiadta a 39/38. IV./4. számú bizalmas elnöki rendeletét, amely az „áttelepítés alól magukat önkényesen kivont személyek", valamint a kitelepített és visszaszökött svábok elfogását és a Központi Internálótábornak való átadását írta elő. Az 1948 január első napjaiban kezdődött és a kitelepítések befejezéséig folytatódó razzia-sorozat folyamatosan nagy nyilvánosságot kapott. A gyakori híradások, a 25 G. J. hartai lakost 1948. április 6-án állította elő az Államrendőrség Dunavecsei Kapitánysága. „Gyanúsítást megértettem, bűnösnek nem érzem magam. Előadom, hogy 1941. évben a népszámlálás alkalmával magyar nemzetiségűnek és német anyanyelvűnek vallottam magam. 1947. nyarán szerepeltem a kitelepítési listán, és hogy a kitelepítés alól kivonjam magam feleségemmel együtt bementünk az érseki Szentkereszt kórházba, ahonnan csak a kitelepítés után tértünk haza. Beismerem, hogy az 1947. évi augusztus havában bekövetkezett kitelepítés alól kivontuk magunkat, bár a kitelepítési listán fel voltunk véve, s azóta a szökött listán szerepeltünk. 1948 januárjában bekövetkezett kitelepítés alkalmával már nem szerepeltünk a listán, mert úgy szerepeltünk, mint akiket már kitelepíttettek." - ÁBTL 2.5.6. IX.6/1/1948. 26 Mohácsi Újság, 1948. május 2.1. p.