Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Csóti Csaba: Dormándy Gézának, a magyar-román határkijelölő bizottság magyar tagjának 1921. novemberi jelentése a bizottság munkájáról (Forrásközlés)

Különösen nem váltak be azon remények, melyeket az angol biztos szerepéhez fűztek. Igen jó modorú, de különben felületes, nem törődöm s emelet korlátolt ember, önálló ideák nélkül, ki még csak képviselni sem tudja azt, amire kitanítják, s Anglia képviselőjének respektált helyzetét sem juttatta érvényre.

23 Segítsége - pár lényegtelen apróságtól eltekintve - nem csak, hogy nem jutott kifejezésre, de szavazásnál és határozathozatalnál úgyszólván kivétel nélkül ellenünk irányult. Még az ő általa inspirált javaslatot is cserben hagyta 24 Ezzel szemben domináló volt a francia elnök személyisége, ki nemcsak instrukciói, de személyes érzelmei révén is teljesen a románok pártján áll.

25 Ezt igazolja többek között a párisi útjának a története is. Amidőn a bizottság határozatát megtámadtam, mert az a nagykövetek döntését félremagyarázta, a nem érdekelt biztosok zárt ülésen tett szavazata a tárgy23 Dormándy az első perctől kezdve Russel ezredesben, a bizottság angol delegáltjában bízott leginkább. Nem véletlen tehát, hogy az összefoglaló jelentésben a reményeiben csalatkozott Dormándy Russel tevékenységét erőteljes módon kárhoztatja. Russel egy évvel jelen összefoglaló megszületése után Oláh századosnak azt mondta, hogy magánvéleménye szerint Magyarországot a kísérőlevéllel végső soron becsapták. Russel azonban ilyen véleményeit korábban is csak mint magánvéleményét hangoztatta, a tárgyalások során hangsúlyozottan a londoni intenciók alapján járt el. 24 Dormándy itt arra az estre utal, amikor a Mellor-testvérek, kik Russel ezredesnek és a bizottság japán tagjának, Sano őrnagynak voltak a titkárai, jegyzéket juttattak el Dormándyhoz arra vonatkozóan, hogy Magyarország visszakaphatja Aradot és Szatmárnémetit. Tekintettel azonban arra, hogy a Mellor-testvéreket az egykori jelentésekből kibontakozó kép alapján inkább „kalandoroknak", mintsem valódi hivatali személyzetnek tekinthetjük, valamint, hogy velük közvetlenül nem Dormándy, hanem a rövid ideig segédbiztosi tisztet betöltő, külön utakon járó és Dormándyval nem konzultáló Turchányi Tihamér tárgyalt, kétséges, hogy a javaslat valóban Russeltől származott volna. A Mellor-testvérektől kapott információkról ld. MOL K 511. cs. "A" dosszié, 108/hat. sz. Turchányi Tihamér 1921. szeptember 8-i jelentése. 25 Dormándy e helyt sokkal elismerőbben nyilatkozik Meunier-ről, mint korábbi jelentéseiben tette, a „románbarátság" személyes motivációját azonban egyértelműnek tekintette. Tette ezt annak ismeretében, hogy egy Pesten történt magánbeszélgetés során Meunier visszautasította, hogy személyes szempontjait vagy szimpátiáját érvényesítené a románok javára. Mint megfogalmazta: a magyar-román határon "senki sem tudott volna eredményt elérni, mert nekik kormányaiktól határozott utasításaik vannak és azt hajtják végre". Meunier politikai éleslátását egyébként jól jellemzi, hogy ugyanezen beszélgetés során arra a kérdésre, hogy a franciák tudjáke, hogy Magyarországon őket teszik felelőssé az új határokért, valamint, hogy nem félnek-e a német revanstól, azt válaszolta, hogy tudatában vannak cselekedeteik következményeinek. A tábornok beszélgetőpartnere szerint: „Tudják, hogy mihelyt Németország erre [a revansra] képes lesz, mi [magyarok] újból csak hozzájuk szegődünk, ezért érdekük minket annyira gyengíteni, amennyire csak lehet." (Vö. MOL K 51 1. cs. "A" dosszié, 177/ hat. sz., Dormándy 1921. szeptember 22-i jelentése.)