Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Lugosi András: Az urbs-ból való ember (Forrásközlés)

amely csupán az 1960-as évektől veszi kezdetét, ám ekkor mindjárt egy klasszikus előzmény nélküli, modern szociológia lép a színre. Harrer Ferenc, Wildner Ödön, valamint Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának a szűkebben vett városstatisztikánál jóval szélesebb körű tevékenysége, különös tekintettel az általuk kiadott Városi Szemlére pedig még ebben a kis magyar proto-szociológiatörténetben sem kapott helyett. Jelen írás szűkebben vett tárgya azoknak a Harrer Ferenctől származó várostudományi-városszociológiai jegyzeteknek

11 a közzététele, amelyekre nem sokkal azután bukkantam rá a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal iratanyagában, hogy 2005-ben az új épületbe költözött fővárosi levéltár I. osztályára kerültem dolgozni az 1873-1950 közötti közigazgatási iratokat őrző csoporthoz.

12 Ezért ebben a bevezető tanulmányban megkísérlem felvázolni Harrer Ferencnek a szociológia első magyar műhelyéhez való viszonyát. Miközben röviden érintem azt a problémát, hogy az ő írásai vajon miért maradtak ki rendre minden magyar szociológiatörténeti szöveggyűjteményből, arra a kérdésre is megpróbálok válaszolni, hogy nyomtatásban megjelent, bár jobbára elfeledett tanulmányai, valamint az itt közölt jegyzetek mennyiben gazdagíthatják a korai magyar (proto-)szociológiáról az elmúlt negyven évben kialakult képet. Az ezzel kapcsolatos állásfoglalás alapvetően meghatározhatja arra a másik, felettébb izgalmas kérdésre adott válaszunkat is, hogy vajon van-e esélye annak, hogy a magyar szociológiatörténet (újra)felfedezze a fiatal Harrert, s Jászi Oszkár, Somló Bódog, Pulszky Ágost és mások mellett őt is, mint a magyar szociológia előtörténetének kimagasló alakját, vegye be a kánonba. Ennek a problémának a továbbgondolását és elemzését azonban egyelőre olvasóimra bízom. Jelen bevezető írás keretei között nemcsak terjedelmi okokból nem kívánok foglalkozni vele: úgy vélem a feladatot majd később megírandó tanulmányokban kell elvégezni. Ha ez a forrásközlés bárkit is inspirál ebben, már betöltötte hivatását. Az 1874. június 2-án született Harrer Ferenc felmenői óbudai szőlősgazdák voltak. Apja, az 1829-ben született Harrer Pál városi jegyző, majd a három város egyesítését megelőző években Óbuda mezőváros első és egyben utolsó polgármestere volt.

13 Pályaválasztásáról 1931-ben nyomtatásban is megjelent önéletrajzában a következőképpen ír: „A szülői ház levegője és környezetem eleve a városi szolgálat felé terelt, de a döntő lökést erre felé 11 A kézzel írott jegyzetek szerzőjének beazonosításában tapasztalt kollégáimtól, Sípos Andrástól és Horváth J. Andrástól kaptam nélkülözhetetlen segítséget. Önzetlen támogatásukért e helyütt is szeretnék köszönetet mondani. 12 2003-2005-ig a gazdasági iratcsoportnál töltöttem hosszabb távon is gyümölcsözőnek bizonyuló levéltárosi tanulóéveimet Takács Edit irányítása mellett. 13 HARRER 1968.11-13. p.