Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Lugosi András: Az urbs-ból való ember (Forrásközlés)

temekre jellemző, a tudás új termelési módjába

7 való betagozódásától számítja a szociológia klasszikus korszakát.

8 Ezzel „a professzori termelési móddal" összekapcsolható klasszikus korszak a magyar szociológiatörténetből egyszerűen hiányzik. Mindegy, hogy az 1840-es években Comte-ot ismertető Lónyay Menyhértről,

9 Eötvös Józsefről,

10 Pulszky Ágostról, Jászi Oszkárról vagy éppen a népi szociográfusokról beszélünk, ők mindannyian a szociológiának csak az előtörténetéhez tartoznak. A céhbeliek tanulmányaiból a magyar szociológia történetéről egy olyan kép bontakozik ki, 7 A kutató-egyetem modelljéhez és a tudás termelési módjának fogalmához lásd: NÉMEDI 2005. 2-7. p. 8 NÉMEDI 2005.10-14. p. 9 Meg kell jegyeznünk, hogy Nagy Endre Lónyai Menyhértben a magyar szociológia történetének kezdetét látja, és esze ágába sincs őt az előtörténethez sorolni. A protoszociológia hősei nála Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely lesznek. A magyar szociológiatörténeti szakmában teljesen egyedülálló véleménye a szociológiatörténet interpretatív megközelítéséből következik, amely markánsan különbözik Némedi Dénesnek a szemléletétől, aki újabban inkább nemzetközi, mint magyar léptékben vizsgálódva a tudás termelési módjainak változásai mentén különíti el egymástól a szociológia proto-, klasszikus és modern korszakát. A termelési mód Némedi által használt fogalmának a középpontjában tulajdonképpen az intézményesedés folyamata áll. A terminust azonban főként azért vezette be, mert el akarta kerülni azt a dichotómiát, amely mereven elkülöníti a tudás külső feltételeit és belső, kognitív tartalmát. Némedi szándékai szerint a termelési mód fogalmának az a funkciója, hogy a tudomány három aspektusának, az intézménynek, a tevékenységnek és a teljesítménynek egyfajta szoros összekapcsolását és egymásrautaltságát demonstrálja. Vö. NÉMEDI 2005. 7. p. Nagy Endre interpretatív megközelítése ezzel szemben a szociológia mint tudomány episztemológiai státuszára, vagy ahogy Saád József (vö. SAÁD 1996.) és Wolf Lepenies nyomán fogalmaz, a kognitív identitás dimenziójára helyezi a hangsúlyt, míg az intézményesülésben és a professzionalizálódásban, azaz a társas identitás szintjében a szociológia külsődleges oldalát látja. Nézete szerint az intézményesülés vizsgálata ugyan hasznos és értelmes kutatói tevékenység, de számára a lényeges kérdés az, hogy Erdei Ferenc, Horváth Barna és Hajnal István mit írtak és hogy ez mit ér, nem pedig az, hogy a remek- és/vagy fércművek milyen intézményi háttérfeltételek közepette születtek meg. Vö. NAGY 1996.191-193. p. „.. .itt csak azt a határozott benyomásunkat szeretnénk kifejezni, hogy ami az eredetiséget illeti az elméletben, az elmúlt húsz évben immár intézményesült, professzionalizálódott és végül mára »megállapodott diszciplínaként működő magyar szociológiában nemigen található annyi eredetiség, mint - találomra kiragadva - Pulszky történeti társadalomtanában, Somló Bódog gazdasági antropológiájában, Horváth Barna szinoptikus jogelméletében, Szabó Ervin »revizionista« marxizmusában, Erdei magyar társadalomrajzában, Bibó István történetszociológiai víziójában." Uo. 199. p. 10 NÉMEDI 2005.10-14. p.