Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Lugosi András: Az urbs-ból való ember (Forrásközlés)

ciológia egy sikeres évszázadon van már túl,

4 mi sem tűnik magától értetődőbbnek, ám ez a viszonyulás a szociológiához, mint tudományhoz Magyarországon a huszadik század első éveiben még egyáltalán nem örvendett széles konszenzusnak. Leginkább a tudomány megmerevedett intézményrendszere,

5 a magyar egyetemi szférának az új tudománnyal szembeni elzárkózása volt a legfőbb akadálya annak, hogy a rohamos tempóban modernizálódó magyar társadalom sajátos viszonyainak vizsgálatára, megismerésére és megismertetésére hivatott modern társadalomtudomány, a szociológia a Kárpát-medencében is polgárjogot nyerjen. Ezt támasztja alá Hegedűs Lórántnak és az ELTE jogelődjének, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának az esete is, amelyről Harrer emlékirataiban a következőképpen számol be: „Magántanári habilitációmat nem volt könnyű elérni. A szaktanárok, akiktől tárgya szerint fügött, Kmety Károly és Concha Győző voltak. Egyiknek sem voltam tanítványa. Még nehezebb akadályt jelentett a személyi alkalmasság feletti szavazás, amelyen a tárgyi elbírálás előtt át kellett jutni. Ennél, mint egy kaszinói felvételnél megokolás nélkül, titkos szavazással be lehetett csapni bárki előtt az egyetem kapuját. Nekem legalább nem mondhatták, hogy választott szakom nem tudomány, mint azt Hegedűs Lóránttal tették. Hegedűs ugyanis szociológiára akarta magát habilitáltatni, s hogy mégis magántanár lehessen, a pénzügytanra kellett átnyergelnie, mert a szociológiát nem ismerték el tudományszaknak."

6 Meg kell említenünk ugyanakkor, hogy a Huszadik Század színrelépésekor és a Társadalomtudományi Társaság megalakulásakor az egyetemi szociológia Nyugat-Európában és Észak-Amerikában sem tekinthetett vissza hosszú múltra, jóllehet az 1890-es években már létrejöttek a szociológia első egyetemi tanszékei, s a szociológiatörténet-írás egyrészt Durkheim, Weber és Simmel fellépésétől, másrészt a szociológiának a 19. századi kutató-egyeben a jogtudománnyal, gazdaságtannal, amelyek tárgyát régen elkülönült és intézményes keretek között megszervezett gyakorlatok képezik. Míg egyértelmű volt, hogy például a jogtudomány milyen kérdések tekintetében illetékes, illetve melyek azok a problémák, amelyek kapcsán véleményét megkérdezik, a szociológia esetében ez mindmáig bizonytalan. A szociológia elvileg mindenben illetékes, aminek társadalmi relevanciája van - s ez az egyetemes illetékesség körülbelül a teljes illetéktelenseggel egyenértékű. Ebben a vonatkozásban a szociológia még az olyan későn érkező és más vonatkozásban ugyancsak identitásproblémákkal küszködő tudományágakkal szemben is hátrányban van, mint amilyen a politológia. NÉMEDI1996.176. p. 4 NÉMEDI 2000. 3-4. p. 5 NÉMEDI 1985.10. p. 6 HARRER 1968.283-284. p.