Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Pál-Antal Sándor: Adatok magyarországi városok 1901. évi vízellátásáról

Csatornázás nélküli vízvezetéki hálózata volt Nagyváradnak, Nagyszebennek, Brassónak és Sepsiszentgyörgy városoknak. Részben kiépített csatornahálózat volt Székesfehérvárott. Sem vízvezetékkel, sem csatornarendszerrel nem rendelkezett ekkoriban viszont Kassa, Gyulafehérvár, Segesvár, Temesvár és Komárom. Készülő vízbevezetési terve Kassának, Komáromnak, Székesfehérvárnak és Segesvárnak, csatornázási terve pedig Nagyszebennek volt ezekben az években. Vízhasználati szabályrendelettel rendelkeztek: Győr 1900-ból, Szombathely 1899-ből, Brassó 1898-ból, valamint Pozsony. Csatornázási szabályrendelete volt Győrnek 1889-ből és Szombathelynek 1897-ből, valamint Szegednek, amelynek dátumát nem ismerjük. A vízművek építési költségei között nagy eltérések mutatkoznak, a városok földrajzi viszonyaitól és más adottságoktól függően. A legdrágább vízmű az aradi és a brassói volt. Az előbbi 1.600.000, az utóbbi pedig 1.040.000 koronába került. Ezt követte a nagyszebeni 700.000 koronával, illetve a hasonló összegre tervezett szegedi és székesfehérvári. A csatorna-létesítési költségek közül a szegedi 1.100.000 koronába, a szombathelyi pedig 530.607-be került. Összehasonlításként megemlítjük, hogy az 1908-ban átadott marosvásárhelyi vízmű a hátrányos földrajzi viszonyok miatt sokkal többet, 1.933.000 koronát emésztett fel. Ugyanezen város 1908-1910-ben épített csatornázási költségei 3.054.025 koronára rúgtak.

27 A vízműveket Győr és Szombathely házilag készítette, a városok többsége - fenntartva a tulajdonjogot - vállalkozókkal dolgoztatott. Csupán Arad és Pozsony volt kivétel. Ott a vízművek már kezdettől magántulajdonban voltak, az utóbbit azonban a város megváltotta. A lakosság vízszükségletének megállapításánál is nagy eltérések észlelhetők. A legmagasabb vízfogyasztást Szegeden találjuk, lakosonkénti napi 160 litert. Ezt követi Brassó, Győr, Székesfehérvár és Szombathely, napi 100 literrel, Nagyszeben 80-nal, Nagyvárad 75-tel, Arad 60-nal, valamint Sepsiszentgyörgy 46-tal. A még meg nem valósított tervek Komárom esetében napi 100 liter vízzel számoltak, Segesvár esetében pedig 75-tel. Marosvásárhely ivóvíz fogyasztását napi 80 literre tervezték. Az átlag napi vízfogyasztás egyszersmind egy-egy vízmű kapacitását is tükrözi. Míg a szegedi napi kapacitása 4.610, a nagyszebeni csak 1.700 köbméter volt. A vízvezetéknek a lakásokba való bevezetése ekkoriban többnyire még szabályozatlan. Egyes városok szabályrendeletben kötelezték a háztulajdonosokat a vízvezeték bekapcsolására, ahogyan ezt Győr, Szombathely és Nagyvárad esetében tapasztaljuk. Mások közvetett úton jártak el, mint ahogy azt Brassó tette. A város szabályrendeletbe foglalta, hogy akiknek a 27 MMNL Dr. Bernády György iratai, 15. sz. 8-10. lap.