Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Pál-Antal Sándor: Adatok magyarországi városok 1901. évi vízellátásáról

2. Vízmű telepünk a városi felszereléssel cca. 100.000 korona. Csatornázás nincs még. 3. Olyan utcában hol a vízvezetéki cső le van fektetve, a háztulajdonos köteles a vízvezetéket a házba bevezetni (ott vízvezetéki kút legyen), melyben a házbér 400 korona. 4. Amely utcában vízvezetéki cső le van fektetve, fizet minden háztulajdonos, tekintet nélkül, hogy be van-e vezetve a házba vagy nincs, 3%-ot a bruttó házbér jövedelem után. Többiek 1 %-ot. 5. Oelwein bécsi tanár tervei alapján a budapesti Szivattyú és Gépgyár Rt. tervezte és építette. 6. Az eddigi bevételek a vízmű kibővítésére fordíttattak. 7. Nagymérvben. 8. Egy lélekre cca. 75 liter víz elég, bőségesen 100 liter számítandó. A lakosság lélekszáma 54.000."

26 * A választ küldő 15 város közül ma öt (Győr, Komárom, Szombathely, Székesfehérvár és Szeged) Magyarországhoz, kettő (Pozsony és Kassa) Szlovákiához tartozik, nyolc erdélyi pedig Romániához. A válaszokból megtudhatjuk, hogy a vízművek és a csatornázás építése a 19. század utolsó évtizedében vált aktuálissá. Régebbi ilyen jellegű munkálatokat csak Szegeden és Pozsonyban végeztek. Az utóbbi vízműve már 1894 előtt megvolt, és akkor vette át a város egy magán vállalattól. Szegeden 1862-ben épült ideiglenes vízmű, a véglegesnek csak a tervei készültek el. (Kiegészítésként megjegyezzük, hogy Kolozsvár vízműve 1894-ben épült meg.) A megszólaltatottak különböző nagyságrendű városok voltak. Lélekszámuk 7000-102.000 között mozgott. A legnagyobb Szeged volt, s 50.000 fölötti lakossággal rendelkezett, Pozsony, Nagyvárad és Arad; őket követte Brassó 34.600 lélekkel, valamint Székesfehérvár 30.600-zal. Négy város lélekszáma (Győr, Szombathely, Nagyszeben és Komárom) 20-30.000 között mozgott. Segesvár 12.000, valamint Sepsiszentgyörgy 7.000 főnyi lakosával a kisebb városok közé tartozott. 1901-ben vízvezeték hálózattal ellátott vízműve és csatornázása Győrnek, Szombathelynek, Pozsonynak, Aradnak és részben Szegednek volt. Arad vízellátása 25.000 lakos szükségletét biztosította, mivel nem terjedt ki a városhoz tartozó tanyákra. A szegedi vízmű pedig csak a Nagykörúton belüli terület 20.400 lakosát szolgálta ki.