Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Szederjesi Cecília: Egy demográfiai katasztrófa nyomában - avagy kik lakták Salgótarjánt 1873-ban?

Vasgyári munkások A „Vasgróf", Andrássy Manó 1868 augusztusában tömörítette társulatba a kisebb gömöri vastermelőket, megalakítva ezzel a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot. A Salgótarjánhoz toldott, a községgel hosszú évtizedekig össze nem forrott „idegen testek" között a legidegenebb, legzártabb a Salgó patak mocsaras völgyébe települő vasgyár telepe volt. A bányával ellentétben itt nincsenek ingázók, nem jellemző, hogy a falubéliek beálltak volna gyári munkásnak, mint ahogy az sem, hogy gyári munkások a gyártelepen kívül lakjanak. Az 1869-es népszámlálók által itt talált 659 ember (7 híján idegenek) 57 %-a (!) felnőtt, foglalkoztatott férfi volt. A korabeli négyosztatú Salgótarjánban leginkább itt igazolódik be a migrálókkal kapcsolatos általános vélekedés, miszerint a munkakeresési célból vándorlók elsősorban nőtlen, illetve családjukat egy időre hátrahagyó fiatal férfiak; a vasgyári telep sterilitása miatt pedig itt nyer legszemléletesebb bizonyítékot az a logikus feltételezés, hogy az idegenek súlyos nemi és korszerkezeti torzulásokat idéznek elő. Szembetűnő a nemek aránytalan eloszlása (67 %-33 %), különösen a legaktívabb (nem mellesleg ugyancsak aránytalanul nagy hányadot kitevő) húszas, harmincas korosztályokat tekintve. Ám abból, hogy az összeírás évében 24 gyermek született a telepen, valamint hogy a férfiak 16, a nők 30 %-át (!) 14 év alattiak tették ki, alapvetően mégsem a családtalanság és gyermektelenség modellje rajzolódik ki. Az 1873-as halotti anyakönyvben a vasgyáriak valamivel több mint 60 %-a volt gyermek, s a nemek itt tapasztalt, arányosabb megoszlása („csupán" 17,2 %os eltolódás a férfiak javára) is ebből adódik. Az adatbázisban összesen 87, a vasgyárhoz köthető férfi, nő, valamint gyermek szerepel, nem számítva most ide a már említett 65 bányászcsaládtagot, akik a vasgyár salgói aknáihoz, táróihoz tartoztak.

47 A 87 halott nem kevesebb, mint 79 különböző családnéven szerepel, tehát minimális a testvéri, illetve apa-gyermek kapcsolatban állók száma. A különböző családnevek mögött házastársakat egyáltalán nem, és anya-gyermek viszonyt is csak elvétve, 4 esetben sikerült felismerni. A szakképzett, tapasztalattal bíró munkaerőt (és a munkagépeket) kezdetben jórészt a birodalom határain túlról, az egyszerű munkásokat zömmel az ország más vastermelő településekről „importálták". Annak az 50 főnek, akik a vasgyári családokhoz tartoztak, és akinek bejegyezték a származási helyét az 1873-as halotti anyakönyvbe, egyike sem salgótarjáni eredetű, lakhelyük azonban - két esettől eltekintve - itt volt. (Egyikük az akkor Heves Maga a kolera kevésbé érintette a zárt vasgyári telep lakóit, mint a községet vagy a bányát.