Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Szederjesi Cecília: Egy demográfiai katasztrófa nyomában - avagy kik lakták Salgótarjánt 1873-ban?

Krajnából toborzott munkások között tehát voltak családosok, méghozzá részben családjukkal együtt érkezők. Hogy a bányászok pontosan honnan verbuválódtak, arra az 1873-as halotti anyakönyvek bejegyzései adhatnak némi felvilágosítást. 263 salgótarjáni lakhelyű bányászcsalád 291 tagja szerepel az adatbázisban,

44 s 168-nak ismerjük a származási helyét. Közel negyedük külhoni, a fennmaradó 128 esetben pedig valamely magyarországi település neve került a megfelelő rovatba. A közülük kiemelkedők mind bányavárosok, illetve bányászfalvak, elsősorban a gömöri-szepesi érchegységben találhatók, ahol az ércbányászat akkorra visszaesett, munkátlanná téve az ott élőket. A szepesi Svedlérről pl. 13-an, Szomolnokról 7-en, a Hont megyei Selmec-, Béla- és Hodrusbányáról 10-en érkeztek. 7 személynek nem tudjuk a felekezeti hovatartozását, felismerhető azonban 244 római katolikus család 271 tagja, 9 evangélikus (nincs rokoni kapcsolatuk) és 3 görög katolikus család 4 tagja. Habár az egyik görög katolikus családnév a salgói (vasgyári) bányászok között is felbukkan, s azonos származási helyük a rokoni kapcsolatukat sejteti, a salgótarjáni és a salgói bányászok származási helyeit összevetve inkább gyaníthatjuk, hogy a bányatársulat és a vasfinomító bányája más helyről elégítette ki munkaerő-szükségletét. Az 1869-es népszámlálás még nem, az 1873-as halotti anyakönyvek viszont már tartalmazzák azokat a bányászokat, akik a vasfinomító időközben beindult salgói bányáit művelték. Induló létszámukról a szakirodalom eltérő adatokat közöl: Belitzky János szerint 1871-ben 24-en, 1873-ban pedig 40-en dolgoztak itt, s számuk csak az évtized legvégén kúszott száz fölé.

45 Az acélgyár legismertebb monográfiája ezzel szemben már 1871-ben 127-re teszi létszámukat, ami a következő években 200 fölé emelkedik: 1873-ban 270 főt említ.

46 Belitzky adatai túlságosan alacsonynak tűnnek, ha összevetjük azokat az 1873-as halotti anyakönyvek bejegyzéseivel: ezekben 50-51 salgói bányászcsalád 65 tagja mutatható ki, köztük 30 gyermekkel - felerészben 1 év alatti csecsemővel - és 35 felnőttel (20 férfival), akik öt kivételével mind a kolera áldozatai lettek. A 4 különböző családhoz tartozó evangélikus, a 2 családhoz tartozó 5 görög katolikus és a 44-45 családhoz tartozó 56 római katolikus személy közül 43-nak ismerjük a származási helyét. A salgói bánya eszerint zömmel a szepesi bányavidékről (27 fő), ezen belül is Remetéről toborozta embereit: az innen érkező 12 személy 7 családhoz tartozott. Salgótarjáni származásra utaló bejegyzés csupán 2 csecsemőhöz került. 44 A 291 halálesetért majdnem felerészben (47,1%-ban, a felnőtteknél 68,1%-ban!) a kolera volt felelős. 45 BELITZKY 1963.26. p. 46 HALÁSZ ÉS MÁSOK. 1993. 24. p.