Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Szederjesi Cecília: Egy demográfiai katasztrófa nyomában - avagy kik lakták Salgótarjánt 1873-ban?

Bányászok Az 1869-es népszámlálásban a bevándorlóktól mentesen maradt falumag lakóiként szereplő bányászok (legalábbis a 73 munkás) minden bizonnyal nagyrészt fedik a bányamunkások felvételi naplójában megtalálható tősgyökeres salgótarjániak csoportját. Ők amellett, hogy munkát vállaltak az SKB Rt.-nél, legtöbbször régóta házzal, kerttel, földdel bírtak a településen. Jellemző, hogy az 1873-as halotti anyakönyvben azon salgótarjáni „bennszülöttek" mindegyike földművesként vagy zsellérként szerepel, akik bizonyíthatóan bányászként is dolgoztak. A bányanaplók első két kötetében (amelyek tartalmazzák az 1863-1873 közötti évek alapbejegyzéseit) 34 családnév alatt 58 férfi neve mellé került a származási hely rovatába Salgótarján, 17 további esetben pedig - ahol ez a rovat kitöltetlen maradt - a családnevekből valószínűsíthető a helybéliség. A 75 salgótarjáni férfi összesen 96-szor -sokuk tehát nem csak egyszer - lépett be a bányába, s egy híján mindegyikük vezetékneve szerepel a falu 1859-es telekkönyvében, vagyis családjuk legalább házzal vagy kerttel bírt Tarjánban. (A 75 férfi közül összesen 64-ről mondható el ez.) Az 1873-as adatbázisban a 75 salgótarjáni bányász közül kettőt sikerült beazonosítanunk, 20-an pedig gyermekeiket veszítették el. Itt érdemes megemlíteni azt a 12 gyermeket és egy felnőttet (bányászcsaládok tagjait), akik a halotti bejegyzésekben salgótarjáni származásúként szerepelnek, de nem itt éltek. Családneveik alapján idegenek lehettek, s a bánya igényeit, a munkaalkalmakat követve vándorolhattak, hiszen lakhelyükként a szénmedence valamely más települését (Inászó, Andrásfalva, Alsó- és Felsőpálfalva, Baglyasalja) tüntették fel. Miután az 1868-ban megalakult Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elfogadta elődje, a Szent István Kőszénbánya Társulat döntését arról, hogy központja Salgótarján legyen, a község parasztjaitól és birtokosaitól 82 katasztrális holdnyi területet vásároltak a bányanyitásokhoz és a kolónia felépítéséhez. A kolónia már elkészültekor sem tudta befogadni a társulat összes bányászát, s nem jutott hely minden intézményének sem, amelyek így átszivárogtak a község eredeti területére - az 1869-es adatok szerint a foglalkoztatottak 71,9 %-a bányamunkás volt a falu Tarján patakon túli részén -, ezzel is hozzájárulva a bánya és a falu, a bányászok és a parasztok közvetlenebb kapcsolatához. A bevándorló bányászok aránytalan nemi összetétele, férfitöbblete az aktív korosztályok mindegyikére jellemző. Az 1869-es népszámlálás szerint negyedrészben, az 1873-as adatbázisban pedig több mint felerészben azonban így is gyermekekből állnak a bányászcsaládok, a zömmel Csehországból és