Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

A felvetett kérdésre mégis sokkal árnyaltabb választ kínálhatunk, ha immár elhagyjuk a főváros területét, illetőleg ha a budapesti válásokat a más régiókban kitapintható fejleményekkel vetjük össze. Ennél viszont rögtön nehézséget jelent, hogy miután a korabeli, népmozgalmi statisztika 1896 előtti adatait egyszer már megbízhatatlannak minősítettük, s így annak más törvényhatóságokra vonatkozó eredményeit - ilyen publikációt nem is ismerünk - sem tudnánk elfogadni, mihez is forduljunk? A válásokra vonatkozóan, már ami a XIX. század második felét illeti, gyakorlatilag nem végeztek hasonló vizsgálatot. A népszámlálások ugyan tájékoztatnak az elvált népesség nagyságára vonatkozóan, de azokból a válások nagyságrendjére következtetni nem tanácsos: az elvált-mobilitás, illetve az újraházasodások valószínűleg eltérő mintái mellett, a családi állapot bevallásának (az elvált státus elhallgatásának) gyanítható egyenetlensége rendkívül problematikussá tesz minden erre irányuló kísérletet.

14 A továbbiakban tehát ismét csak saját, javarészt felsőbírósági ügyforgalmi adatokra irányuló kutatásainkra hagyatkozhatunk, ami viszont kétségtelenül - a lehetőségek behatároltsága, a szóban forgó kutatások esetlegessége miatt - némileg rapszodikus színben tüntetheti fel az erőfeszítést. Ritka alkalom, amikor némiképp az „előzményekre", vagyis a XIX. század első felére is pillantást vethetünk. A kúriai válóperes ügyforgalom területi (törvényhatóságok szerinti) megoszlása a felterjesztő elsőfokú bíróságot megjelölő korabeli irattári segédkönyvek alapján, ha nem is bizonytalanságok nélkül, felmérhető: ezt láthatjuk egy bizonyos csoportosításban a 6. ábrán. 6. ábra 14 NAGY 2007. 81-96. p.