Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

Forrás: MOL O. 21. és O. 33. Lajstromkönyvek. A protestánsok válópereit tárgyaló törvényszékek ítéleteiket a Kúriához terjesztették fel. A felterjesztett perekről 1787-1821, illetve 1822-1849 között vezetett kúriai lajstromok ezt, a pertípussal együtt, mindig jelzik is. A közölt számok azonban csupán arányokat tükrözhetnek, hiszen egy per néha többször is megfordult a Kúrián, s akkor azt ismételten lajstromozták. Másrészt biztosra vehető, hogy az utólagos lajstromozás idején már nem volt meg valamennyi, a legfőbb bírói fórumot megjárt peres irat. A grafikon csak az ügyforgalom szempontjából legjelentősebb szabad királyi városokról és megyékről tájékoztat. Noha ezek az adatok első ránézésre még inkább kidomborítani látszanak a XIX. század második felében tapasztalható növekedés jelentőségét - szinte kínálja magát az értelmezés, miszerint a házasságok felbontásának rendkívüli ritkaságát (az 1786-1849 közötti fél évszázadban mindössze 5 válóper járta meg Pestről a Kúriát, Budáról pedig eszerint egy sem) egy lényegében „modern" növekedés váltotta fel - ezúttal is figyelemmel kell lenni a korabeli jogi szabályozásra, pontosabban a jelenség felekezeti meghatározottságára. A próbálkozás eredménye ugyanis nem egyszerűen azt szemlélteti, mennyire ismeretlen a házassági konfliktusok törvényes válás útján történő megoldása a két városban, a XIX. század első felében, de egyúttal azt is: valójában mennyire súlytalanok a helyi (pest-budai) protestáns közösségek, amelyek hívei a városi bíróságoktól kérhették a házassági kötelék felbontását. A zsidó városlakók - mint mondtuk - mindenféle külső beavatkozás és regisztráció nélkül, pusztán rituális aktus keretében intézték válóügyeiket, amelyek itt tehát nem jelenhetnek meg. A legfájdalmasabb persze, hogy semmit sem tudunk az ekkoriban még a házas népesség zömét jelentő katolikus párok jogi útra terelt viszályairól, illetve ágytól-asztaltól való elválasztásának gyakoriságáról, az efféle elválások időbeli alakulásáról. (A katolikus lakosok közül azok a férjek és feleségek, akik elhagyva egyházukat, a világi törvényszékek előtt végleg megszabadulhattak házastársuktól, csak 1868 után kerülnek látókörbe.) Egy hasonló összevetésnek a XIX. század utolsó harmadában immár több értelme van, hiszen ezidőtájt immár - elvileg - mindenki, aki nagyon akarta, felbontathatta házasságát, illetve azok, akik válópert indítottak, az eljárást rendszerint (az ortodoxokat, az unitárius vallásúakat, továbbá az erdélyi reformátusokat és evangélikusokat leszámítva) világi bíróságokon kezdeményezték. Ezért lehet releváns az ország középponti törvényszékei tekintetében másodfokon - Besztercebányától Kalocsáig, Székesfehérvártól Egerig - illetékes Budapesti Királyi ítélőtábla válóperes ügyforgalmának felmérése (7.ábra).