Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szakolczal Attila: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás dimenziói

Egy évvel Gosztonyi könyvének megjelenése után a Kahler Frigyes vezette Tényfeltáró Bizottság tett kísérletet immár új kutatási eredmények alapján a megtorlás szakszerű leírására.

20 A munkacsoport megtartotta a kifejezés raineri értelmezését, beleértve annak korai kezdetét is, noha időhatárokat a kiadványban nem közöltek. Rainerhez hasonlóan a megtorlás részének tekintették a bírósági eljárásokon kívül a karhatalmi erőszakot, az internálást, valamint számos kisebb súlyú büntetést. (A megtorlás eszköztárát a terjedelmi korlátok miatt nem vizsgálom, legföljebb egyéb tényezőkkel összefüggésben.) A munka legfőbb érdeme, hogy önálló fejezetben tárgyalja a megtorlás személyi feltételeinek biztosítását: a fegyveres testületek megtisztítását, a bíróság és ügyészség munkára fogását, valamint a megtorlás intézményi feltételeinek kiépítését. Az ott leírtak szerint (noha a kötetben maga a következtetés nem szerepel) a megtorlás nyilvánvalóan nem kezdődhetett el 1956. december közepe előtt, hiszen ezen időszakban még a megtorlás alapfeltételeinek túlnyomó része nem létezett. Alapvetően a Rainer által bevezetett (majd többek, különösen Kahler Frigyes által kiszélesített) értelemben használtam én is a fogalmat 2001-es tanulmányomban, a megtorlás részének tekintve a sortüzeket, a pufajkás erőszakot, a statáriális és egyéb pereket, valamint az internálást.

21 Rainertől eltérően azonban 1956 decemberére datáltam a megtorlás kezdetét (az általam említett legkorábbi időpont 1956. december 8-a, a salgótarjáni sortűz napja volt), éles különbséget téve a „megtorlás korai szakasza" és az 1957 tavaszán kezdődő tömeges megtorlás időszaka között. A korai szakasz legfőbb jellemzőjének az aü^lrnazott eszközöknek „a Rákosi-korszak módszereihez képest is törvénytelen" voltát, a megtorlás céljának pedig „a forradalmi nemzet ellenállásának megtörését és a munkás-paraszt kormány mellett fegyvert fogni hajlandók személyes bosszúszomjának kielégítését" neveztem

22 Jelen elemzésben is a megtorlás kifejezést használom a korszak megnevezésére, mint amely az amúgy is nehézkes és nem használatos, bár nyelvileg korrekt megbüntetésnél (ami a kádárista munkákból leginkább dedukálható) alkalmasabb a dolog megnevezésére. A megtorlás a megbüntetésnél sokkal egyértelműbben fejezi ki, hogy a tárgyalt cselekedeteknek és eljárásoknak sokkal inkább volt célja a bosszúállás, az általuk rossznak tartott cselekményeket valóban rosszal fizették. A bosszú mértékét alapvetően nem az elkövetett és 20 KAHLER Frigyes (szerk.): Sortüzek, 1956. II. jelentés. Budapest, 1994,23-32. p. 21 SZAKOLCZAI Attila: Megtorlás és restauráció, 1956-1963. In: KIRÁLY Béla - Lee W. CONGDON (szerk.): A magyar forradalom eszméi. Eltiprásuk és győzelmük, 1956-1999. Budapest, 2001,147-166. p. 22 Uo. 150. p. (Ugyanebben az évben jelent meg ZiNNER Tibor: A kádári megtorlás rendszere című könyve a Hamvas Intézet kiadásában, mivel azonban Zinner nem a megtorlás folyamatát, hanem a címben is jelzetten a megtorlás rendszerének kiépítését tárgyalja, a könyv vizsgálatától e helyütt eltekintek.)