Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szakolczal Attila: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás dimenziói

ni. Kétségtelen, hogy különösen a pufajkásoknak meghatározó szerepük volt a társadalmi ellenállás letörésében, a társadalmi szolidaritás kötéseinek szét­verésében, a bírói felelősségre vonás előkészítésében azonban már vajmi ke­vés hasznukat lehetett venni. Verni, ha kellett ölni is tudtak, de nyomozati vagy vizsgálati munkát folytatni nem. Ezen szakasz záró dátumát Rainer 1957 áprilisára teszi, amikor a párt vezető testületei Kádár moszkvai látogatá­sát követően jóváhagyták a tömeges megtorlás elindítását, és határozatot hoz­tak Nagy Imre és vádlott-társai bírósági felelősségre vonásáról. A harmadik szakasz, „a tömeges bosszúállás periódusa" az 1959-es részle­ges amnesztiáig tartott. 16 Ebben az időszakban visszaszorult a statáriális bíró­ságok jelentősége, az ekkor már november 4-e, sőt október 23-a előtti cselek­mények elkövetőit vád alá vonó eljárások fontosabb része népbíróságok előtt folyt. Végül 1959 tavaszától 1963 tavaszáig tartott a megtorlás negyedik szaka­sza, amelyben sorra visszavonták a november 4-e után hozott kivételes intéz­kedéseket, míg 1963-ban a megtorlás folyamatát (és azt a restaurációs történel­mi korszakot, amelynek egyik meghatározó jellemzője volt maga a megtorlás) lezárta az úgynevezett nagy amnesztia, amely - mint erre Rainer is figyelmez­tet - továbbra is börtönben hagyta az ötvenhatos elítéltek jelentős csoportjait. 17 A megtorlás fogalma azonnal elterjedt az ötvenhatos szakirodalomban, méghozzá a Rainer által használt széles (és hamarosan tovább bővülő) értelem­ben, amely szerint felöleli a forradalom tábora ellen november 4-től atkalmazott erőszak, jogkorlátozás és jogfosztás valamennyi formáját. Gosztonyi Péter 1993­ban megjelent munkájában a kifejezés ismét helyet kapott a kötet alcímében is. 18 Ebben Gosztonyi egymástól igen különböző események utólagos, büntetőjogi eszközökkel történő számonkérését mutatja be: az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcét, a Tanácsköztársaságét, a második világháborúét és 1956-ét. Az 1956-ra következő megtorlás bemutatása során Rainerhez hasonlóan korai kezdődátumot sejtet (noha pontos időpontot nem ad), ámde - 1981­ben megjelent munkájával szemben - időben a forradalom leverése utánra teszi a megtorlás kezdetét. Az ellentétet azzal oldja fel, hogy a forradalom végét az akkor már bevetthez képest jóval korábbra teszi. Mint írja: „No­vember 4-én Konyev marsall csapatai - tizenhét szovjet hadosztály - tíz nap alatt felszámolták a magyar forradalmat", 19 vagyis a forradalom november közepén véget ért, a Gosztonyi által a megtorlás részeként tárgyalt esemé­nyek (a pufajkás erőszak, a statáriális és egyéb bíróságok ítélkezései, vala­mint a sortüzek) viszont csak 1956 decemberében kezdődtek el. 16 Uo. 17 Uo. 124. p. 18 GOSZTONYI Péter: A magyar Golgota. A politikai megtorlások vázlatos története Magyarorszá­gon 1849-től 1963-ig. Budapest, 1993. 19 Uo. 65. p.

Next

/
Thumbnails
Contents