Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

ményt a Nagy Imre-kormány politikája hozott számukra 1953 nyarától, hiszen rendeletek sorával csökkentették a mezőgazdasági termelők adó- és beadási kötelezettségét, megszüntették a kuláklistákat, lehetővé tették a tsz-ből való kilépést stb. Elképzelhető hát, hogy mekkora volt az agrárnépesség csalódottsága, amikor 1955 elején, Nagy Imre leváltásával hirtelen véget ért a „új szakasz" politikája. Az újabb fordulat nyomán Rákosiék visszatértek az 1953 előtti irányvonalhoz, ami az agrárszférában a gazdasági terhek növelését, a tagosítási és kollektivizálási kampányok újrakezdését jelentette.

44 Mint említettük, a parasztság egyéni és kollektív sérelmei 1953 előtt nem vezettek nyílt lázadáshoz, s ilyen tiltakozási formával az 1955-ös visszarendeződés után sem találkozunk. Az egyéni gazdálkodók ehelyett a társadalmi tiltakozás sajátos formáival éltek.

45 Késve és hiányosan tettek eleget a beszolgáltatási kötelezettségeiknek, egyre határozottabban ellenálltak a hatalom újabb erőszakos kolhozosítási törekvéseinek. Még ha rá is kényszerültek 1955 őszén a belépési nyilatkozat aláírására, néhány hónap múlva minden lehetőséget megragadtak, hogy kibújjanak a közös munka alól.

46 Eddigi kutatási tapasztalataink azt mutatják, hogy az 1956-os év első felében, a fokozatosan felgyülemlett keserűség, a reménytelenség miatt súlyos válsághelyzet alakult ki a falvakban 47 A paraszti társadalom tehát már hónapokkal az október végi robbanás előtt aktivizálódott, csak éppen sajátos tiltakozási formákban mutatkozott meg az elégedetlensége. Ez a másság október 23. és november 4. között is megfigyelhető. A falvakban „csendes forradalom" zajlott, amelynek lényege nem a fegyveres harc, hanem a sokirányú és sokrétű önszerveződés volt. A paraszti népesség a felhalmozódott feszültségekre, konfliktusokra igyekezett megoldást találni. Egyrészt cselekvéssel, azaz saját hatalmi szervek (nemzeti es visszaesést követően azonban csak az évtized közepére sikerült újból elérni, illetve meghaladni az 1950. évi állatlétszámot. Lásd PETŐ - SZAKÁCS i. m. 1.203-212. p. 44 Uo. 250-258. p. 45 A sajátos paraszti értékrendről és habitusról lásd FÉL - HOFER i. m.; Sámuel L. POPKIN: A racionális paraszt. Budapest, 1986. 46 Az ország különböző részeiből számtalan példát lehetne hozni a paraszti tiltakozás megnyilvánulásaira. A Zala Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság 1956. júliusi jelentésében így számolt be erről. „Azzal térnek ki a közös munka elől, hogy erőszakkal kényszerítették őket a tsz-be... Megyeszerte egymást figyelik, szinte szervezetten tájékoztatják egymást, és következetes halogatásokkal, kifogások keresésével, ígérgetéssel bújnak ki a közös munka alól... Azt hangoztatják, hogy ha 6 hónapig nem kezdik meg a közös munkát, érvényét veszti az aláírás." Zala Megyei Levéltár, a Zala Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Igazgatóságának iratai, 1953-1956.12. ő. e. Jelentés a termelőszövetkezetek jelenlegi helyzetéről. 1956. július 2. 47 A mezőgazdaságban kialakult krízissel a legfelső pártvezetés is kénytelen volt foglalkozni: MOL M-KS 276. f. 53/298. ő. e. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. augusztus 9-én tartott üléséről; 276. f. 53/304. ő. e. I. k. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. szeptember 28-án tartott üléséről.