Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

tanácsok, forradalmi bizottmányok, nemzeti bizottságok stb.) létrehozásával, másrészt úgy, hogy határozottan megfogalmazták a kormány felé, miben várnak mielőbbi intézkedéseket. A felhalmozódott feszültségek súlyát mutatja, hogy nem kéréseket, javaslatokat fogalmaztak meg, hanem követeléseket.

48 A különböző kiáltványok, felhívások közös jellemzője, hogy követelték a korábbi évek során elszenvedett sérelmek orvoslását, a kötelező beszolgáltatás eltörlését, az adózási rendszer felülvizsgálatát, a kollektivizálás felfüggesztését, a termelési biztonság helyreállítását, valamint a szektor-semleges mezőgazdasági támogatási rendszer kidolgozását.

49 Ezekről a követelésekről 1956. november 4-e után sem mondott le a parasztság. A józan önérdek-érvényesítés „csendes forradalma" folytatásával igyekezett javítani a helyzetén, s ehhez óriási adu volt a parasztság kezében. Láthattuk, hogy a sztálinista agrárpolitika meg-megújuló támadásaival szemben a mezőgazdasági termelők többsége kitartott a magántulajdonon alapuló gazdasága mellett. Ez egyrészt azt jelentette, hogy megélhetésük, önellátásuk - az ipari munkásságtól eltérően - nem függött teljes mértékben az államtól. Másrészt pedig, mivel a mezőgazdasági árutermelés túlnyomó többsége az egyéni gazdálkodóktól származott, a parasztság némileg sakkban tudta tartani a kormányt. Hamar felismerte ezt az erőt a Kádár-kormány. Kényszerűen tudomásul vette, hogy az élelmiszerkészletek felett rendelkező parasztsággal való konfrontálódás, miközben az általános sztrájk miatt állt az ipari termelés, beláthatatlan következményekkel járna. Ez magyarázza, hogy a parasztság irányába késznek mutatkozott a legfőbb sérelmek orvoslására, s így az a különös helyzet állt elő, hogy forradalmi követeléseiből november 4-e után a legtöbbet a parasztság tudott megvalósítani.

50 Hamarosan kiderült azonban, hogy a hatalom csak taktikai lépésnek tekintette a parasztságnak tett engedményeket. Még két év sem telt el, amikor újra hozzákezdett a kollektivizálás befejezéséhez. Az 1956-os forradalom azonban olyan meghatározó tapasztalatokat jelentett a kádári vezetés számára, hogy azokkal az újabb téeszesítés során is kénytelen volt számolni. 48 Erről bővebben lásd SZAKOLCZAI Attila - Á. VARGA László (szerk.): A vidék forradalma, 1956. I. Budapest, 2003; SZAKOLCZAI Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. II. Budapest, 2006. 49 Az agrárjellegű Somogy megye központjában, Kaposváron az elsők között fogalmazták meg a mezőgazdasággal és a parasztság helyzetének javításával kapcsolatos elképzeléseket. Az október 25-én kiadott 16 pont közül érdemes felidézni a legfontosabbakat. „A dolgozó parasztság helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében követeljük a jobbágyrendszerű beszolgáltatás és adózás megváltoztatását, a dézsma eltörlését. Teremtsük meg a magyar sajátosságoknak megfelelő szövetkezeti formát, a legnagyobb önkéntesség elve alapján. A legteljesebb autonómiájú érdekképviseletet biztosítsuk dolgozó parasztságunk részére." Lásd: A Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottsága Elnökségének 16 pontos követelése, 1956. október 26. In: IZSÁK Lajos - SZABÓ József - SZABÓ Róbert (szerk.): 1956 plakátjai és röplapjai. Budapest, 1991, 491. p. 50 VARGA Zsuzsanna: The Impact of 1956 on the Relationship between the Kádár Régime and the peasantry, 1956-66. Hungárián Studies Review, vol. XXXIV, 2007/1-2., 155-176. p.