Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

350 aranykoronát elérte, illetve meghaladta.

13 A mezőgazdaság-fejlesztési járulék jelentőségét végső soron az adta, hogy ez az adókötelezettség képezte a „kuláklisták" alapját. Mindazok (kb. 65-70 000 fő), akiket 1949-ben ezzel a „büntető-adóval" megterheltek, felkerültek egy listára, amelyről akkor sem lehetett lekerülni, ha az illető gazda lecsökkentette a földjét.

14 A kulákellenes politika tovább fokozódott az erőszakos kolhozosítás megindulásával. Nem meglepő hát, hogy a termelőszövetkezeti csoportok, tagjaik és vagyonuk fokozott büntetőjogi védelméről szóló 1949. márciusi kormányrendelettel elsősorban ezt a réteget vették célba, arra hivatkozva, hogy a tsz-csoport elleni izgatás bűncselekményét elsősorban „kulákok" követik el, mivel azzal „tisztában vannak, hogy a termelőszövetkezetek megalakítása és megerősödése véget vet az ő gazdasági hatalmuknak". Érdemes szó szerint is felidézni a később oly sokszor hivatkozott első paragrafust, amelyet igen rugalmasan lehetett értelmezni, így széles körben teremtett lehetőséget a módos gazdák elleni adminisztratív fellépésre, valójában a jogi köntösbe burkolt közvetlen erőszakra. „Bűntettet követ el, s két évtől tíz évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az, aki termelőszövetkezeti csoport alakulását megnehezíti, meghiúsítja, a megalakult csoportot működésében akadályozza, vagy annak fennmaradását veszélyezteti azáltal, hogy a) a termelőszövetkezeti csoport intézménye ellen izgat, arra rágalmazó vagy becsmérlő kijelentést tesz; b) a csoportba való belépéstől mást visszatartani törekszik; c) a csoport tagját vagy annak házanépét a csoporthoz tartozásuk miatt becsmérli, megszégyeníti vagy bántalmazza; d) a csoport tagját vagy mást a csoport érdekében kifejtett munkájában akadályozza vagy akadályozni törekszik."

15 Az újonnan szervezett tsz-csoportok

16 érdekeire hivatkozva lehetőség nyílt a még magántulajdonban lévő munkagépek mellett a kulákok lakóházainak és gazdasági épületeinek igénybevételére. Mindemellett a kollektivizálási kampányok maguk után vonták (évente néha többször is) a községi földek tagosítását, azaz a szét13 4113/1949. kormányrendelet az 1949. évi mezőgazdasági fejlesztési hozzájárulás kivetéséről. Magyar Közlöny, 1949. június 26., 384-386. p. 14 HÁNTÓ Zsuzsa: Kulákügyek Pécsváradon. In: FÜZESI Miklós (szerk.): Pécsvárad. Pécsvárad, 2001,471-477. p. 15 2560/1949. (III. 19.) kormányrendelet a termelőszövetkezeti csoportok, tagjaik és vagyonuk fokozott büntetőjogi védelméről. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, 1949. II. Budapest, 1950,253-254. p. 16 Magyarországon 1948 végétől kezdve három termelőszövetkezeti típust hoztak létre. A különbség köztük a közösen végzett munka mértékéből és a jövedelemelosztás módjából adódott. A III. típusú termelőszövetkezeti csoport (tszcs) állt legközelebb a legfejlettebbnek nyilvánított, később egyeduralkodóvá váló önálló termelőszövetkezetekhez.