Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

Összegzés A német nemzetiségű magyar állampolgárok 1945-1946-ban végrehajtott, tömeges internálásával kapcsolatban - bár még több részlet tisztázásra vár megállapítható, hogy - az internálások 1945 tavaszán, a földreformrendelettel kezdődtek meg, bár ezt a jogi szabályozás nem tette volna lehetővé; - a svábok lakóhelyükről való kimozdításával az elkobzások mielőbbi végrehajtását, az új telepesek, menekültek birtokba helyezését akarták elérni; - a jogi szabályozást -1945. májust, illetve június-júliust - követően az internálási eljárások szervezettebben és némileg ellenőrizettebben folytak, a rendelkezések hiányosságai azonban sok visszaélésre adtak okot. A felülvizsgálatok például hat hónaponként általában nem történtek meg, sok esetben internálási véghatározat nélkül tartottak őrizetben embereket, elhelyezésük, ellátásuk, tisztálkodási lehetőségeik hiányosak voltak, a rendőrségi apparátus a kevés jogorvoslati lehetőséget is akadályozta, blokkolta; - a táborok parancsnokságai, őrszemélyzete az újonnan létrehozott rendőrség tagjaiból került ki, szaktudásuk nem, vagy minimális volt, helyismerettel nem rendelkeztek, a fluktuáció nagyon nagy volt a körükben; - az internáltak szökéssel védekeztek. Bibó István A magyar demokrácia válsága című írásában már 1945 nyarán, néhány hónapnyi tapasztalat után rámutatott a rendőrségi túlkapások és az internálási eljárások tarthatatlanságára. A tapasztalt jelenségekkel szemben a „történelmi időket élünk" felelősséget elhárító hivatkozását nemcsak hamisnak, de tarthatatlannak is nevezte. Mint rámutatott: „Ez történelmi távlatban lehet igaz, de az eseményeken belül élő ember erre nem hivatkozhatik. Aki benne él egy konkrét felelősségben, annak ha arról hall, hogy a maga felelőssége körében igazságtalanság és embertelen szenvedés történik, nincs joga a történelemre és forradalmi időkre hivatkoznia, hanem az a dolga, hogy odarohanjon és orvosoljon. Ha ezt elmulasztja, akkor a történelem s a történetíró mondja meg, s nem ő, hogy amit az alatt alkotott, mialatt ezt az orvoslást elmulasztotta, történelmi cselekedet volt-e vagy sem. Minden okunk megvan rá, hogy e vonatkozásban nyugtalanul nézzünk a magunk felelőssége elé."

30 30 BIBÓ István: A magyar demokrácia válsága. In: Demokratikus Magyarország. Válogatás Bibó István tanulmányaiból. Budapest, 1994,49. p.