Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

VARGA ZSUZSANNA „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években) Az 1940-es évek vége Magyarországon már minden területen a szovjet rendszer kiépítésének időszaka.

1 Lényegében megszűnt a többpártrendszer, kezdetét vette a koncepciós perek sorozata, lezárult az államosítási folyamat, s megkezdődött az áttérés a tervgazdálkodásra. Napirendre került a mezőgazdaság „szocialista átszervezése" is. A parasztság volt az egyetlen olyan jelentős társadalmi csoport, amely ekkoriban még számottevő magántulajdonnal rendelkezett, s így megélhetése kevésbé függött az államtól. Egy ilyen réteg léte, fennmaradása azonban nem fért össze a kommunista párt ideológiájával. Ennek alátámasztására érdemes felidézni néhány idevonatkozó alaptételt. „A szocializmus: az osztályok megszüntetése... Hogy az osztályokat meg lehessen szüntetni, ahhoz... meg kell szüntetnünk a munkás és a paraszt között fennálló különbségeket - legyen mindegyik dolgozó... A proletariátusnak, amely legyőzte a burzsoáziát, ahhoz, hogy ezt a második rendkívül nehéz feladatot megoldhassa, a parasztságot illető politikájában a következő fővonalon kell haladnia: a proletariátusnak külön kell választania, el kell határolnia a dolgozó parasztot a birtokos paraszttól - a munkálkodó parasztot a kupeckedő paraszttól - a két kezű munkájából élő parasztot a parasztspekulánstól."

2 Habár az MKP korábban egy fokozatos, többéves átmenettel számolt, 1948 nyarán - a szovjet-jugoszláv konfliktus kiéleződésével - a szovjet modell mielőbbi követése, azaz a paraszti kisüzemek termelőszövetkezetekbe való átszervezése került előtérbe.

3 Ráadásul az ekkoriban egyre inkább fokozódó hidegháborús feszültség közepette az élelem stratégiai jelentőségű1 RAINER M. János: A magyarországi fordulatok és a szovjet politika, 1944-1948. In: STANDEISKY Éva - KOZÁK Gyula - PATAKI Gábor - RAINER M. János (szerk.): A fordulat évei, 1947-1949. Politika, képzőművészet, építészet. Budapest, 1998,17-39. p. 2 V. I. LENIN: Marx, Engels, marxizmus. Budapest, 1949,423-424. p. 3 Az MDP vezetőségén belül nem mindenki értett egyet azzal, hogy feladják a párt addigi szövetkezetpolitikai koncepcióját. A szovjet követeléseknek eleget tenni akaró, radikális lépéseket is vállaló Rákosi-Gerő-féle politika ütközött itt Nagy Imre irányvonalával. Ez a politika-ideológiai vita 1948-1949-ben több szakaszban zajlott. Nagy Imre, a kommunista párt első számú agrárszakértője felhívta a figyelmet a gyors, erőszakos kollektivizálás veszélyeire, negatív következményeire. Nagy Imrét nézeteiért jobboldali elhajlónak, revizionistának nyilvánították, s 1949 szeptemberében kizárták a Politikai Bizottságból. Ez a döntés egyértelművé tette a kommunista párt agrárpolitikájának további irányát. A kolhozosítás nyílt felvállalásával lényegében egy időben megindult magának az átszervezésnek az operatív előkészítése és kivitelezése is. Lásd IZSÁK Lajos (szerk.): A Magyar Dolgozók Pártja határozatai, 1948-1956. Budapest, 1998, 72-77. p.