Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

gyobb internálótáborából, a pécsiből. A tavaszi hónapokban 1623 esetben fordult elő, de később 255 személyt ismét előállítottak. Keszőcze Endre, a vármegyei főkapitányság vezetője azzal védekezett, hogy a szökések túlnyomó része külső munkahelyekről történt, ahol a megfelelő őrzést magának a munkaadónak kellene biztosítani. A szökések többségét - 695 eset az oroszoknak munkára kiadott, illetve a Pécs vidéki bányáknál dolgozó 413 eset - csoportok tagjai követték el, amit megkönnyített számukra, hogy a munkavégzés során nagy személyes szabadsággal rendelkeztek, így a felügyelet alól szinte teljesen kiestek. Bár a tábor parancsnoka az elfogott szökevényeket fogsággal, kemény fekhellyel, böjttel büntette, a szökések száma mégsem csökkent. A visszakísért szökött internáltak azzal védekeztek, hogy a munkaadók nem minden esetben gondoskodtak élelmezésükről, és arra kényszerítették őket, hogy otthonról, rokonaiktól hozzanak maguknak ételt. Egyre hiányosabb volt ruházatuk is, általában csak egy rend fehérneművel és felsőruházattal rendelkeztek, a mosási lehetőség hiánya miatt eltetvesedtek, lábbelijük nagy részben tutyi - rongytalpú papucs - volt, ami a munkában leszakadt róluk.

28 Nyilvánvalóan a szökések emelkedéséhez hozzájárult az is, hogy az internáltak nagy része már több mint egy éve távol volt családjától. A pécsi internálótábor létszáma 1946. június 11-én 647 fő volt (487 férfi és 160 nő), akik közül 455 személy internálására még 1945 áprilisában-májusában került sor, s csak 192 személy került 1946 elején, mintegy hat hónappal korábban a táborba. A legfiatalabb internált 17 (férfi) és 18 (nő) éves, a legidősebb 69 (férfi) és 59 (nő) éves volt. A fogva tartott személyek közül 52-nek internálási véghatározata sem volt, s többségüket, 49 személyt még 1945 tavaszán helyezték rendőrhatósági őrizet alá. A pécsi internálótábort 1946. október 2-án számolták fel, az ekkor még fogva tartottakat Budapestre, a Központi Internálótáborba szállították. A fölszállítottak létszámáról nincsenek pontos adataink, de közülük hetven személy internálási határozata vagy hiányzott, vagy hiányos volt.

29 Nyugtalanságot keltett az internáltak körében a kitelepítések megkezdése után az is, hogy hivatalos értesítést a maguk és családtagjaik kitelepítésére vonatkozóan nem, vagy csak az utolsó pillanatban kaptak. A kitelepítési biztosok a táborparancsnokokat értesítették azoknak a községeknek a kitelepítési időpontjáról, ahonnan internáltként az adott táborban is őriztek személyeket. A táborparancsnokok a kitelepítést megelőző, vagy éppen az adott napon adták át a kitelepítési biztosnak az internáltakat. 28 Uo. 790/1946. 29 Uo. 213 491/1945.