Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

Neukircher József bonyhádi lakos Bodor Györgyhöz írott kérelmében fia négyéves kislányának kéri szabadon bocsátását, aki anyai nagyanyjával került a lengyeli táborba. Fia jelenleg a magyar hadseregben teljesít szolgálatot, menyét januárban elvitték Oroszországba. A kislány ezért került anyai nagyanyjához, majd vele együtt táborba. A kislány kiadását Bodor engedélyezte. A tömeges tiltakozások és a nem egységes eljárás késztethette arra az alispánt, hogy a mentesítési eljárásokra vonatkozóan valamiféle szabályozást kérjen a Belügyminisztériumban. írásbeli utasítást nem, csak Zöld Sándor államtitkár szóbeli felhatalmazását kapta meg a következőkre: a hűségmozgalomban kezdetektől részt vett személyeket és családtagjaikat azonnal szabadon lehetett bocsátani, a többi kérelmezőnek be kellett szereznie községe nemzeti bizottságának igazolását arról, hogy a Volksbundnak nem volt tagja. Ezen eljárási szabályok valójában nem tartalmaztak új elemet, már korábban is hasonló gyakorlat alakult ki. Annyiban azonban meghatározó jelentőségük volt, hogy az alispán május 27-én, a táborban tartott személyes ellenőrzésekor lohirdette azt. A beadott kérelmek száma egyik napról a másikra megsokszorozódott. A kérelmekről, illetve az eljárásról általánosságban elmondható, hogy Bodor György Bonyhádon tartózkodásának időpontjáig - május vége a kérelmeket általában őhozzá nyújtották be, amit támogató megjegyzésével látott el. Ezt követően adta ki az illetékes rendőrkapitányság a napiparancsot, ami alapján a táborból az internáltat kiengedték. Az iratok megfogalmazása, a szóbeli kérelemre Bodor megkeresése nélkül kiállított, egyre nagyobb számú szabadon bocsátási napiparancs jelzi viszont azt is, hogy az eljárás fokozatosan átkerült a rendőrség hatáskörébe. Az egész akció valódi célját és értelmét a Bodor által a kérelmekre rávezetett záradék magyarázza: „Engedélyezem, hogy Lengyel községből Püspöknádasra visszatérhessen, azonban ezen engedélyem nem vonatkozik a vagyon elkobzására, ennélfogva nem térhet vissza a saját házába sem, hanem csak más nem bundista házában tartózkodhat fellebbezése elintézéséig vagy további intézkedésig."

23 Nyilvánvaló volt tehát, hogy a korábbi eljárást nem akarták azzal megkérdőjelezni, hogy a szabadon bocsátottak akárcsak házaikba is visszatérhessenek. Éppen ezért meghatározó szempont volt az is, hogy a kérelmező eltartót, illetve szállásadót meg tudott-e nevezni. A lengyeli tábor fölszámolására, a vármegyei főkapitány 22/5. számú utasítására 1945. június 28-án került sor. A tábor létszáma ekkor ötvenhét fő volt. A főkapitányi utasításra csak utalást találtunk, annak pontos tartalmát nem ismerjük. Az eljárásból, illetve a névjegyzéken található indoklásokból arra lehet következtetni, hogy elsősorban a rossz egészségi állapotú személyeket engedték szabadon. Megdöbbentő, hogy a tábornak még ekkor is lakója volt egy öt hónapos csecsemő, egy hároméves kislány csakúgy, mint 23TMÖL XXI. 19. a) 3170/1945. 48