Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

internáltaknak, sőt magának az őrszemélyzetnek az ellátását a táborparancsnokok sokszor illegálisan, például orvvadászattal vagy erőszakos rekvirálással biztosították.

21 Május elejétől a munkaképes személyek munkára való kiadása is lehetővé vált. Nyilván befolyásolta ezt a tavaszi mezőgazdasági munkák dömpingje, illetve az egyes településeken rendelkezésre álló munkaerő elégtelensége. Ipari üzemek, magánszemélyek, gazdálkodók is kérvényezhették internált személyeknek munkára való kiadását. A dokumentumok tanúsága szerint a kérelmeket teljesítették, már csak azért is, mert így az internált őrzéséről és ellátásáról a munkaadónak kellett gondoskodnia. A munkaadónak az internáltak után, az ellátáson túl, napi 10 pengő napszámbért kellett munkabér címén a járási főjegyzői hivatalban befizetni. 1945. augusztus 31. után a vármegyei rendőrkapitány szóbeli utasítása értelmében a munkások díja megegyezés alapján a munkásokkal közvetlenül elszámolható volt, és azzal az érintett személy szabadon rendelkezhetett. A lengyeli internálótáborból időszakonként, négy-öt napra, esetleg néhány hétre is nagyobb számban - egy-egy csoport általában tíz-tizenöt főből állott - kerültek dolgozni Zombára, Bonyhádra, Tevéire, elsősorban a 30 katasztrális hold körüli gazdaságokba, illetve Nagymányokra a bányaüzembe. Egyes kérelmezők esetében emberiességi szempontok is szerepet játszhattak, hiszen a munkaadók személy szerint kérhették ki a munkásokat, így baráti, családi szálak is közrejátszhattak abban, hogy 70 éven felüli internáltakat is kikértek munkára.

22 Az első napok teljes kiszolgáltatottsága és bénultsága után az internáltak, illetve családtagjaik mind nagyobb számban ostromolták szabadon bocsátási kérelmeikkel a vármegyei rendőrkapitányt, Bodor kormánybiztost, a vármegyei földbirtokrendező tanácsot vagy a Népgondozó Hivatalt. Már önmagában ez is jelzi azt a mérhetetlen bizonytalanságot és jogi kuszaságot, ami az internálásokat körülvette. Ez természetesnek tekinthető, hiszen ha egy eljárásra nincs jogi felhatalmazás, hogyan lehetnének kidolgozottak annak jogorvoslati szabályai? A kérelmezők községi önkormányzataiknak, a nemzeti bizottságoknak, a földigénylő bizottságoknak, vagy egyszerűen tanúknak a nyilatkozataival igazolták ártatlanságukat, a magyar államhoz és társadalomhoz való lojalitásukat, azt, hogy a Volksbundnak nem voltak tagjai. Az első kérelmek már április utolsó napjaiban megfogalmazódtak. Továbbá a községi elöljáróságot fentnevezett támogatására szólította fel. TMÖL, A Magyar Államrendőrség Tolna Megyei Kapitányságának iratai (XXIV. 2.), 341/1945. 21 TMÖL XXIV. 2.1384/1945. 22 A nagymányoki bányaigazgató 1945. július 14-én arra kéri a járási főjegyzőt, hogy a bányához a lengyeli táborból közmunkára kiadott ötvennégy személy közül - egészségi állapotára tekintettel - hét személyt bocsásson szabadon, mert munkavégzésre alkalmatlanok, élelmezésüket viszont a bányának kell biztosítani. TMÖL XXI. 19. a) 3170/1945.