Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

mélyesen feljelentettem. A tollkamrát, melybe állítólag büntetésből szokták az őrök az embereket bezárni, leszögeltettem, mert kitakarítása nem lehetséges."

15 A belügyminiszter a tavasz folyamán a megyei rendőrségek újjászervezését miniszteri kiküldöttekkel ellenőriztette. Ékes István miniszteri osztálytanácsos május 25-ei jelentésében számolt be a megyében tapasztalható, nem csak a rendőrséget érintő közállapotokról. Ekkor a vármegye rendőrkapitánya Varga György, főispánja Cser Sándor volt, akik a belügyminiszter megbízásából érkeztek néhány hónappal korábban a megyébe. Mindketten a kommunista párt tagjai voltak. A miniszteri kiküldött a rendőrség technikai ellátottságát a körülményekhez képest megfelelőnek tartotta, bár elismerte, hogy kiképzés még nem folyt, s különböző zsákmányolt fegyverekkel, polgári ruhában, karszalaggal teljesítenek szolgálatot. Ennél is súlyosabbnak ítélte azonban a megyei rendőrség szervezettségi, személyi feltételeit. A „vármegye községeiben egymástól elszigetelten, önállóan működő rendőrségek vezetőségébe a helyi pártok javaslatára sok helyen olyan emberek kerültek, akik a múltban Tolna megyében egyáltalán nem voltak ismeretesek. .., az ország különböző részeiből e vármegye területére menekült nyilasok, vagy a reakció képviselői kerültek vezető állásokba."

16 Nehezményezte Ékes István azt is, hogy a községi rendőri szervek teljesen önállóan, központi - megyei - irányítás nélkül működnek, a megyei főkapitányság csupán politikai rendészeti szempontból látja el feladatát. Nevezetesen: már 230-240 volt nyilas párttagot a szekszárdi fogházba internáltak, akik ellen a népbírósági eljárás megkezdődött. A népbíróságnak ekkor már három tanácsa is működött Szekszárdon, a felállítása óta eltelt két hétben 25 ügyet tárgyaltak. „A nyilasoktól függetlenül, részben Cser főispán, részben Senye alispán, másrészt Varga vármegyei rendőrvezető döntése alapján kb. 2500 Volksbund-tagot gyűjtöttek össze, ezek közül Szekszárdon kb. 80-at, Györköny községben kb. 220-at, Lengyel községben kb. 1200-at. Ezeknek a 15 Az őrség részére szappant küldött ki, továbbá az orvosokat a másodnaponkénti ellenőrzésre utasította, hogy az esetleg fellépő ragályos betegségeket fokozottabban ellenőrizzék. Végül leszögezte: „A telepet még több alkalommal is megszemlélem." TMÖL, A Völgységi járás főjegyzőjének iratai (XXI. 19. a), 3170/1945. 16 MOL XIX-B 1. r) 135 543/1945. Figyelemre méltó, hogy az ekkor még megerősített Varga György és Cser Sándor ellen augusztusban a megyei nemzeti bizottság támadást indított. A főispánt - mint a közellátásért felelős kormánybiztost - azzal vádolták, hogy az összegyűjtött élelmiszert Budapesten saját hasznára értékesítette. Az ebben az ügyben kihallgatott, már előzetes letartóztatásban lévő Popovits György története a fentiekre is reflexió. A Varga Györggyel régebb óta személyes kapcsolatban álló Popovitsot áprilisban kérték fel arra, hogy legyen Varga munkatársa, amit ő elvállalt, de arra kérte Varga Györgyöt, hogy nyilas múltját jelezze Cser Sándornak, nehogy neki ebből később bármilyen kellemetlensége legyen. Cser Sándor Popovitsot öt-hat napi szekszárdi tartózkodás után kinevezte Bátaszék főjegyzőjévé. Mindaddig ott működött, míg egy pesti tartózkodása során föl nem ismerték, és le nem tartóztatták. Uo. 7350/1945.