Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

kérdések iránti fogékonyságot milyen hatások érik. A legújabb, a politika- és a társadalomtörténetet összehangoló megközelítésekben a generációportrékat mint fontos módszertani eszközt használják. Ennek egyik, hangsúlyozottan vázlatos példájaként említjük meg, hogy az előbbi megfontolások alapján az NDK története a következő „életgenerációk" szerveződésén keresztül írható le: 1. A bizalmatlan patriarchák generációja. 2. Az alapító generáció. 3. A funkcionáló generáció. 4. Az integrált generáció. 5. A határok közül kiszabaduló generáció. 6. A fordulat gyermekei. Ezek közül itt az első és a második generációval tudunk foglalkozni. Az első, a bizalmatlan patriarchák generációja volt a legmeghatározóbb. Politikatörténeti szempontból a későbbi pártállami vezetés legismertebb szereplői tartoztak ide: Wilhelm Pieck, Walter Ulbricht, Hermann Matern, Friedrich Ebért, Ottó Grotewohl, Erich Honecker, Willi Stoph. Ők a kommunista alapítók kis létszámú, de nagyon karakteres csoportját képezték, akik az NDK megalakulásáig, illetve saját halálukig vagy az NDK összeomlásáig a legfőbb döntéshozói körhöz tartoztak. Legöregebb tagjaik a 19. század végén, míg a legfiatalabbak az első világháború idején születtek. Nagyon fontos a tapasztalati világuk felrajzolása, amit extrém és alapvető egzisztenciális problémák határoztak meg. Az ebben az időszakban akarva-akaratlanul elsajátított „proletár harc" módszerei, fizikai és pszichikai edzettsége későbbi „moráljukat", viselkedésüket is markánsan jellemezte. Könyörtelenül új állapotokat akartak teremteni, s ezt nagyrészt megvalósították. Szimbolikus és hivatalos értelemben ők alkották a szocializmus hőseit, sőt mártírjait, valamint az életben maradt antifasiszta harcosokat. A patriarchák magukat mintegy a mártírok meghatalmazottjainak tekintették, ekként jelenítették meg, akik egyben a „történeti igazság" és az ahhoz kapcsolódó ideológia legfőbb hordozói és átadói. Ez a monopolhelyzet önmagában is megfelelt egy diktatórikus állapotnak, amit leginkább az mutat, hogy a lehetséges módon szinte minden területen érvényesítették civilvallásos dominanciájukat. Ugyanakkor, az előbbiekkel együtt, egy eléggé izolált kisebbségnek számítottak. Továbbra is képviselve a „frontharcosok" viselkedésformáit, ezt erősítette a saját maguk által „erénynek" tartott hidegfejűségük, keménységük. A világot baráti harcostársakra és ellenségekre osztó attitűdjüket a bizalmatlanság markánsan jellemezte.

72 A második, az úgynevezett alapító generáció tagjai a húszas évek vége és a harmincas évek közepe között születtek. Ők voltak azok, akik a bizalmatlan patriarchák politikai diktatúrája alatt felépítették az NDK-t. Tapasztalati horizontjuk igen nagymértékben hasonlított az első csoportéhoz.

73 Állandó anyagi gyarapodásban éltek, akik a késő gyerekkori és a fiatal felnőttkori szenvedések, például éhezés és fagyás tapasztalata után az NDK korszak végén egy 72 AHBE - GRIES i. m. 492-496. p. 73 Uo. 502-506. p.