Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

Az egyesült Németországban a közéleti és a szakmai nyilvánosság folyton foglalkozott az erőszak súlyos „német" terhével.

64 Egy pszichológus a következő megállapításokra jutott:

65 Egyrészt mindkét német államban elmaradt a Harmadik Birodalom terhének pszichológiai feldolgozása. Másrészt a nyugatiaknak és a keletieknek egyszerre kellett szembenézniük annak a következményeivel, amit a keletnémet fél hozott az új házasságba. Ennek gyökere az NDK 1949. évi megalapításáig nyúlik vissza, amikor a monopolhelyzetű kommunista párt ideológiai doktrínája szerint a keleti országrészt egyszerűen az antifasiszta küzdelem hazájává nyilvánították, ami szemben állt a „rossz" nyugattal.

66 Az NDK politikai vezetésének ebben egy nyíltan az ellenségképekre támaszkodó gondolkodásmódja nyilvánult meg. A múltbeli erőszakos tapasztalatok közül duplán terhelte az emlékezetüket, és ezáltal „megkeményítette" álláspontjukat a náci üldözés és a sztálini „tisztogatás" terhe. Ehttudatukat és egyfajta erkölcsi tudatfölényüket arra kívánták alapozni, hogy ők a nácikkal aktívan szembefordultak. Részben ezzel is összefüggött a német nép többségével szembeni bizalmatlanságuk. Kevert képzeletvilágukat egyszerre jellemezte a proletár habitus és a kispolgári szemléletmód, amibe azután belefért a marginalizált, idegen csoportok, köztük a zsidókkal szembeni ellenérzés, vagy éppen az „aszociális", homoszexuális személyek elítélése.

67 Az NDK-t mint a „hősök" és az „ellenállók" országát állították a színpadra, a „fasiszta múltat" pedig egyszerűen nyugatra tolták vagy tabusították.

68 Ugyanakkor sajátos volt a nyugatnémet kollektív reakció is: a szabadság és a gazdasági sikerek váltak elsődlegessé, a növekvő jólét a pszichológiai feldolgozás, illetve az emberi kapcsolatok helyébe lépett. A fordulópontot ebben a nyugati kontextusban is az 1968-as diákmegmozdulások jelentették, amelyek hatására az erősen tekintélyelvű struktúrák - a reformok révén - lazultak. A pszichológus véleménye szerint azonban az „intellektuális liberalizálás" és egyéb eredmények ellenére a domináns, a „mederből kilépő bürokrácia" éppen hogy megakadályozta a „pszichikai forradalmi riport szerint míg a keletnémetek 88%-ánál ütköznek a társadalmi egyenlőtlenségek az igazságossági érzésükkel, addig ez az arány a nyugatiaknál 46%. Uo. 16. p. 64 Helmut KÖNIG - Michael KOHLSTRUCK - Andreas WÖLL (szerk.): Vergangenheitsbewältigung am Ende des zwanzigsten Jahrhunderts. Leviathan. Zeitschrift für Sozialwissenschaft, Sonderheft 18., Opladen - Wiesbaden, 1998; PÓCZA i. m. 65 Hans-Joachim MAAZ: Gewalt in Deutschland - Eine psychologische Analyse. In: Aus Politik und Zeitgeschichte. Beilage zur Wochenzeitung Das Parlament, 1993/2-3., 26-32. p. 66 Lásd még Raina ZIMMERING: Mythen in der Politik der DDR. Ein Beitrag zur Erforschung politischer Mythen. Opladen, 2000,359-361. p. 67 DANYEL i. m. 33-34. p.; A „kommunista" antiszemitizmusra lásd Thomas HAURY: Antisemitismus von links. Kommunistische Ideologie, Nationalismus und Antizionismus in der frühen DDR. Hamburg, 2002. 68 MAAZ i. m.; Manfred AGETHEN - Eckhard JESSE - Ehrhart NEUBERT: Vorwort der Herausgeber. In: uők (szerk.): Der missbrauchte Antifaschismus. DDR-Staatsdoktrin und Lebenslüge der deutschen Linken. Freiburg - Basel - Wien, 2002,13-18. p.