Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

val". A politikai hatalom rendszerint az információhiányra és egyéb monopóliumokra alapozva tarthatta fenn és kondicionálhatta a hamis realizmust. Másrészt nyilván sokan küzdelmes és fiatalkori éveik értelmét és eredményeit is védelmezik az utókor gyakran sematikus ítéleteivel szemben. Az egyesítés utáni munkanélküliség és egyéb piaci kihívások mellett feltételezhetően az is szerepet játszik a nosztalgia alapérzésének kialakulásában, hogy már nem volt annyi, vagy egyáltalán semmi lehetőség a „létező szocializmus" keretei között alkalmazott mindennapi gyakorlatok (a társadalmi kapcsolattól a feketemunkáig) továbbéltetésére, amelyek ellensúlyt, egyfajta esélyt nyújtottak az állami beavatkozással szemben. Minden rendszert lassú kimúlása után lehet igazán értelmezni. A modern, gondoskodó diktatúra

62 egyik általános típusát képező NDK példája azért is érdekes, mert a nyugatnémet területtel szemben - a nyelvi azonosság ellenére - másfajta szocializációs mintákat nyújt, azaz sokkal markánsabban megmutatkoznak a rendszer vonásai. Ugyanakkor számos tekintetben a fallal bezárt NDK-ban is megfigyelhető volt számos olyan jelenség, ami a nemzetközi így a nyugatnémet - trendnek megfelelt, de mi most elsősorban az eltéréseket nevezzük meg. így például a keletnémetek a nyugatnémetekkel szemben 1990-ben konvencionálisabbak, gyakrabban materialistábbak és hedonistábbak voltak. Sokkal ritkábban tájékozódtak nonkonform-idealista módon, sokkal kevésbé voltak perspektívanélküliek és rezignáltak. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a jelenségek egyúttal példaszerűen tükrözik az NDK társadalompolitikájának, szociális államjellegének fejlettségi szintjét is. Az más kérdés, hogy ez mibe került, a rendszer nagyrészt ebbe rokkant bele. Ugyanakkor tanulságos, hogy 1993-ban már alapvetően megváltozott a kép: a keletiek valamivel kevésbé voltak konvencionálisak, materialisták és hedonisták. Ezzel együtt a perspektívanélküliek aránya megduplázódott. A mindennapi cselekvésekben is markáns különbségek figyelhetők meg. A keleteik gyakrabban hozzák szóba a hiányt, általában hajlanak a panaszkodásra. A karrierek értelmezésében a váltásokat inkább kudarcként tartják számon. A nyugatiak rugalmasabbnak és céltudatosabbnak, a konfliktusokat nem kerülőnek bizonyultak az általános vélemény szerint.

63 62 Konrad H. JARAUSCH: Realer Sozialismus als Fürsorgediktatur. Zur begrifflichen Einordnung der DDR. 39-45. p. In: Aus Politik und Zeitgeschichte. Beilage zur Wochenzeitung Das Parlament, 1998/20., 33-46. p.; Ö. Kovács 2004, i. m. 180-186. p. 63 Thomas AHBE: Die Konstruktion der Ostdeutschen. Diskursive Spannungen, Stereotype und Identitäten seit 1989. 13-14. p. In: Aus Politik und Zeitgeschichte. Beilage zur Wochenzeitung Das Parlament, 2004/41-42., 12-22. p. 1990-ben 77%-nak volt jó véleménye a nyugati gazdasági rendszerről, 1997-ben már csak 22% gondolta ezt így. Arra a kérdésre, hogy a német szövetségi állam a legjobb államforma-e, igennel válaszolt 1990-ben és 1992-ben 41%, 1997ben 33%. A nyugatnémeteknél 1990-ben és 1997-ben ez az arány 70% volt. A 2002-es Társa-