Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

Múltfeldolgozás traumatizálódás után A múlthoz lényegében háromféle módon közelítünk, amelyek persze csak elvileg, az ábrázolás céljából választhatók szét. A saját élemelyzetünkből kiindulva, azaz egzisztenciális alapon, másodszor érzelmi alapon (ami egyben a személyes elbizonytalanodást is tükrözi), harmadrészt intellektuális módon.

49 A múlt, helyesebben a „múltak" feldolgozásának arról a módjáról lenne itt szó, amelyik a diktatórikus uralom utáni kor nemzedékeinek a törvényességet szem előtt tartó értelmezési kísérletét, szembenézését jelenti. Ennek a feldolgozásnak a következményeit szintén különbözőképpen ítélik meg. Sokan a törvényességből kiindulva a tettesek felelősségre vonását tartják elsődleges fontosságúnak, míg mások a tettek megnevezése mellett inkább a múlt lezárásáról beszélnek. Ez persze egy politikai nyilatkozat formájában elképzelhető, azonban a kérdés a mindennapok világában már messze nem ilyen egyszerű. A németországi múltfeldolgozásban kettős feladat adódott: egyszerre kellett elvégezni a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra tetteivel. Röviden azt mondhatjuk, hogy a politikai Icrirninalitás mindkét államban igen magas fokú, de az NDK-ban nem volt iparszerű tömegmegsemmisítés.

50 Leginkább a dél-afrikai igazság- és megbékélési bizottság működése óta terjedt el az elképzelés, hogy az egyénekhez hasonlóan a társadalmak is gyógyíthatóak. Ehhez azonban az „igazság" megnevezése kell, ami bármilyen megbocsátás és megbékélés alapja lehet. Persze itt nem a keresztény vallási megbékélésről, hanem a szekuláris értelemben vett poHtikai dimenzióról van szó, amely ugyanakkor feltételezi a személyes, a másokhoz kötődő és a csoportok közötti megbékélést.

51 Miért kell egyáltalán ezzel foglalkozni? A válasz elméletileg és gyakorlatilag is csak az lehet, hogy azért, mert a diktatúrákban igen mélyreható, erőszakon alapuló politikai traumatizálás történik, ez ennek a rendszernek az egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. A trauma görög szó, sebet jelent. Az orvosi gyógyítás mintájára a természetes gyógyulás mellett a mesterséges kezeléssel is foglalkozni kell egy magát demokráciának nevező rendszerben. Ugyanakkor egy társadalomtudományos megközelítésben hangsúlyozni kell, 49 Werner WEIDENFELD - Felix Philipp LUTZ: Die gespaltene Nation. Das Geschichtsbewusstsein der Deutschen nach der Einheit. 4-6. p. In: Aus Politik und Zeitgeschichte. Beilage zur Wochenzeitung Das Parlament, 1992/31-32., 3-22. p. 50 Bernd FAULENBACH: Bewahrung der Erinnerung. Bedeutung und Probleme der „Aufarbeitung" von Vergangenheit heute. 14-16. p. In: Bernd FAULENBACH - Markus MECKEL Hermann WEBER (szerk.): Die Partei hatte immer recht - Aufarbeitung von Geschichte und Folgen der SED-Diktatur. Essen, 1994, 8-27. p.; A részletes összehasonlítást lásd Günther HEYDEMANN - Christopher BECKMANN: Zwei Diktaturen in Deutschland. Möglichkeiten und Grenzen des historischen Diktaturenvergleiches. Deutschland Archiv. Zeitschrift für das vereignigte Deutschland, 1997,12-40. p. 51 Katharina GAJDUKOWA: Opfer-Täter-Gesprächskreise nach dem Ende der DDR. 23. p. In: Aus Politik und Zeitgeschichte. Beilage zur Wochenzeitung Das Parlament, 2004/41-42., 23-27. p.