Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

okozott veszteségérzést, a gyűlöletet, a bosszút, az elnyomás utáni vágyat. A társadalom, azaz az emberi kapcsolatok összessége tekintetében konkrét anyagi károkról és strukturális, valamint kulturális károkról lehet beszélni. Ez utóbbira vonatkozóan fontosnak véljük kiemelni az erőszakkmtúra kialakulását, a korrfliktuskezelő képesség elvesztését, s ennek nemzedéki átörökítését.

38 Az erőszak természetes módon a hatalomnak és a „politika" kategóriájának is alapvető eleme.

39 Vegyük például az állami hatalmat, amely arra hivatkozva alkalmaz erőszakot, hogy más erőszakot megakadályozzon. Az erőszak ebben az olvasatban a társadalmi kapcsolatok, vagy másként fogalmazva, a kultúra eredménye, hiszen minden rend feltételezi az erőszakot.

40 Érdemes azonban arra is utalni, hogy a politikai hatalom létéből fakadóan rituálisan alakított, színpadias, különböző médiumok által közvetített, vagyis kifinomultabb manipulációs technikákat alkalmaz.

41 Az erőszak problematikája lépten-nyomon megjelenik a modernitásról folytatott vitákban is.

42 Itt lényegében két konkuráló értelmezésről van szó. Az egyik szerint a történelemben elsősorban a tudományos-technikai haladás a döntő folyamat, a másik az erőszak rendkívül meghatározó szerepét hangsúlyozza 43 Mi az utóbbi mellett sorakoztatunk fel érveket, hiszen leginkább a korábban említett történeti antropológiai értelmezést tartjuk irányadónak és igazoltnak, amely az erőszak számos formájának állandó jelenlétére utal. Történeti szempontból ugyanakkor fontos hangsúlyozni az uralmi formák közötti különbözőségeket. így például a totalitárius magyarázatot globális módon kár lenne elutasítani, hiszen annak számos elemét nem vették figyelembe a történeti kutatásban. Másképp fogalmazva, a mára már szinte teljesen elfelejtett koncepció forrásokon való tesztelése - különösképpen a társadalomtörténetben - még nagyrészt várat magára. Mint ismeretes, a diktatúra alapelemeihez Friedrich és szerzőtársa, Brzezinski a következőket sorolta fel: ideológia, 38 GALTUNG i. m. 918. p. 39 Az állam mindig az emberek ellenségének tűnik, azt mondhatnánk, hogy ennek ellenkezője szintén utópiának számít. James C. SCOTT: Seeing Like a State. How Certain Scheines to Improve the Human Condition Have Failed. New Häven - London, 1998, 2. p. 40 A „hatalom" nem lebeg a „társadalom" felett, lényeges jellemzője az, hogy „cselekvésekre ható cselekvési" mód. Michel FoucAULT: Miért tanulmányozzuk a hatalmat? 473476. p. In: FELKAI Gábor et al. (szerk.): Szociológiai irányzatok a XX. században. Budapest, 2000, 464-479. p. Ezt a problémát az egyén szempontjából nézve, az ember fizikai, társadalmi és pszichikai korlátai felől is tárgyalni kell. LÁNCZI András: A XX. század politikai filozófiája. Budapest, 2000, 40-41. p. A modern hatalomértelmezésekre lásd BALÁZS Zoltán: Modern hatalomelméletek. Budapest, 1998. 41 BECKER - GROCBÖLTING i. m. V. p. 42 Lásd a fogalomértelmezés kérdésétől a mindennapok világáig: Thomas LINDENBERGER - Alf LÜDTKE: Einleitung: Physiche Gewalt - eine Kontinuität der Moderne. In: uők (szerk.): Physische Gewalt. Studien zur Geschichte der Neuzeit. Frankfurt am Main, 1995, 7-38. p. 43 IMBUSCH i. m. 11. p.; HOFFMANN i. m.