Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

egy párt, egy terrorisztikus titkosrendőrség, hírmonopólium, fegyvermonopólium, központilag irányított gazdaság. Az utóbbi kettő persze több - nem diktatórikus berendezkedésű - modern államban is létezik.

44 A mikro- és a makroerőszak megkülönböztetése alapján manapság legelterjedtebb tézis szerint a modern civilizáció és a 20. századi „makroerőszak" ugyannak az éremnek a két oldalát jelenti.

45 Történeti perspektívában szemlélve, az első világháború abban is kiemelkedően nagy hatású volt az előző erőszakos konfliktusokhoz képest, hogy a történelemben először valósítottak meg ilyen magas fokú technikai szintet, másrészt a háborús törekvéseket sikerült totálissá alakítaniuk.

46 Ezeket az „eredményeket" a második világháborúban és utána még inkább felerősítették.

47 Érdemes sorra venni, hogy a diktatórikus rendszerek közül a nemzetiszocializmus miért tekinthető modernnek. A legfontosabb elemek a következők: az erőszak rendjének tudományosan megtervezett belső és külső modellje; a holokauszt bürokratikus igazgatása; a megsemmisítés munkamegosztásszerű racionalitása; az iparszerű megsemmisítési módszerek; az antiszemitizmus speciális variánsa. Ha mindezt a modern jelleget a kommunista gyökerű sztálinista diktatúra esetében nézzük, akkor a következő rendszerspecifikus sajátosságokat nevezhetjük meg: egy tervszerű, racionális társadalom elképzelése és az ennek megfelelő rendteremtési törekvések; egy előzetes ideológia; erőszakos modernizálás; a határok (frontier) eltolása és az azzal összekötött belső honfoglalás; az ember átfogó fegyelmezése; a társadalom kényszerű homogenizálása.

48 44 FRIEDRICH i. m. 19. p. Friedrich műve előtti klasszikus munka: Hannah ARENDT: A totalitarizmus gyökerei. Budapest, 1992. A témát, különösen a filozófiai fogalmi differenciálást illetően lásd Hannah ARENDT: Macht und Gewalt. 167-185. p. In: Ursula LUDZ (szerk.): In der Gegenwart. Übungen im politischen Denken II. München - Zürich, 2000,145-208. p. A modern diktatúrák többek véleménye szerint is egyúttal totalitáriusak, bár meglátásunk szerint ezeket az értelmezéseket nagyban befolyásolja a szerzői háttér intézményesültsége. Lásd STEINBACH i. m.; Clemens VOLLNHALS: Der Totalitarismusbegriff im Wandel. In: Aus Politik und Zeitgeschichte. Beilage zur Wochenzeitung Das Parlament, 2006/39., 21-27. p. Hogy mód volt az „önfejű" eltérésekre, alkalmazkodásra, az nyilvánvalónak tűnik számunkra, ez a következtetés azonban más, elsősorban társadalomtörténeti, történeti antropológiai megközelítéseket feltételez. Lásd MAJTÉNYI i. m.; Ö. KOVÁCS 2004, i. m. 45 IMBUSCH i. m. 31-35. p. 46 Carl SCHMITT: A háború és az ellenségfogalmak értelmezése. In: SZABÓ i. m. 24-35. p. 47 Nagyrészt ez a 20. századi alapkérdés motiválta az alábbi művet is: Hannah ARENDT: On Violence. San Diego, 1970. 48 IMBUSCH i. m. 533-537. p.