Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Standeisky Éva: „Élni kell, nem igaz?" - Déry Tibor börtönbéli önvizsgálata

járás alatt szabadlábon legyen. Betegségeire, felesége, édesanyja nehéz helyzetére, nemzetközi ismertségére hivatkozott. Maga mellett szóló érvként hozta fel: nem disszidált azután sem, hogy írótársait letartóztatták. Nem érezte magát bűnösnek: „... higgye el, Kádár elvtárs, nem vagyok ellenforradalmár, s nem vettem részt ellenforradalmi cselekedetekben... ha tévedtem is a bírálat hangjában, valószínűleg kisebbet, mint a politikusok, akiket megbíráltam" - írta. Levelét a következő sorokkal zárta: „Szeretnék dolgozni, szeretném megírni a Felelet hátralévő két kötetét. Idős ember vagyok, sok üldöztetésben volt részem életem során, nem tudom, mennyi időm van még hátra" - próbált az író részvétet kelteni maga mellett. Levelét gesztusnak is felfogható mondattal zárta: „Az Ön és az új párt segítségét kérem." Júniustól, bár kihallgatásain továbbra is kitartott amellett, hogy október 23-a után forradalom volt, s csak elszórtan fordultak elő „ellenforradalmi megnyilvánulások", egyre erősödő bűntudat gyötörte a forradalom halottai miatt. Felelősségérzetét, amelynek a forradalom napjaiban is többször hangot adott, az elviselhetetlenségig fokozhatta, hogy vallatói a lincselésekről készített naturalisztikus fényképfelvételekkel igyekeztek benne bűntudatot kelteni. A spontán bűntudat és az életösztöntől sugallt alakoskodás furcsa keveréke Déry Lelkiismeretvizsgálat című börtönírása, amely 2002 óta mindenki számára hozzáférhető.

4 Önostorozás és önigazolás: mindenekelőtt azonban bűnbánat a PART előtt, amely egyszerre jelképezi a tévedhetetlen mindenhatót és hibázó, gyarló vezetőit. „Vétkesnek érzem magam a párttal szemben. Nem minden megrendülés nélkül jutottam erre az eredményre, mert állásfoglalásaimban, melyek gyakran szembeállítottak a párttal, pontosabban a pártvezetőséggel, mindig volt valamely látszatigazság, sőt gyakran részigazság is, melyekben évek óta felgyűlt szenvedélyes meggyőződéssel hittem. Még tovább megyek - írja Déry -: egy-egy kimondott vagy kimondatlan bírálatom, mellyel a párt egyik-másik intézkedését vagy vezetőjét illettem, a maga egészében helytálló volt, amint azt a későbbi események vagy a párt korrigáló vagy megváltoztatott intézkedései is igazolták." Itt Déry közvetve az MSZMP 1956. decemberi határozatára utalt, amely első helyen a Rákosi-Gerő-klikket tette felelőssé az „ellenforradalom" kirobbanásáért. Ő maga is e klikk ellen harcolt - sugallja Déry. Ezen az alapon még Kádár szövetségese is lehetne, pedzegeti óvatosan. „De az én tévedésem abban állt - emeli ki az idézet folytatásában kettős aláhúzással az író -, hogy nem ismertem el a pártnak a tévedéshez való jogát... gondolatban állandóan vétkeztem a párt ellen - ez nem más, mint a katolikusok gyónási formulája - ... akkor hagytam cserben, amikor szüksége lett volna rám... Petőfi-köri beszédem, végső hatásában vizsgálva, ártott a pártnak." Vagyis az esz4 DÉRY Tibor: Sorsfordító évek X-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964. Sajtó alá rendezte: BOTKA Ferenc. Budapest, 2002,108-113. p.