Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Standeisky Éva: „Élni kell, nem igaz?" - Déry Tibor börtönbéli önvizsgálata

ló történésekkel. Igaz, ez az események többi alakítójáról is elmondható. A forradalom leverése után az egykori elvtársaik által letartóztatott kommunista íróknak, újságíróknak - lehettek vagy tucatnyian - rá kellett jönniük, hogy további sorsuk attól függ, mennyire tudják cáfolni vádpontokká minősített korábbi kijelentéseiket, és mennyire tudják teljesítem, amit a megtorló hatóságok elvárnak tőlük. A fogvatartottak lelkiismeretükkel viaskodtak. A fogvatartók dühöt éreztek a renegátok iránt. Indulatuk - a félelem, amit a forradalom alatt éreztek - arra késztette őket, hogy megalázzák azokat a kommunistákat, akik a társadalom fellazításával - szerintük - előidézték az „ellenforradalmat". Déry 1956. nyári-őszi közéleti szereplése miatt súlyos megtorlásra számíthatott. Ugyanakkor - egybevetve helyzetét a többi letartóztatottéval - az ő alkupozíciói voltak a legkedvezőbbek: hazai ismertsége, külföldi hírneve miatt a megtorló hatalomnak hasznot is hozhatott. Ha Kádáréknak sikerül bűnbánatra késztetniük, majd a restaurálódó rendszer elfogadására rábírniuk, a rendszer konszolidálását segítik vele. Déry szorongott: választania kellett az értelmetlennek tűnő ellenállás és az ésszerűnek látszó alkalmazkodás között. Börtönbéli írásai e döntési folyamat keserves stációi. A börtönben született szkeptikus, önigazoló regény, a G. A. úr X.-ben e folyamat lezárása: a megkönnyebbülés dokumentuma. Első stáció: tapogatódzás „Azt hittük - írja Déry 1956. november 2-ai cikkében -, a szocializmust fogjuk megépíthetni s ehelyett vérből és hazugságból rakott börtönfalak közé zártak... egy mentségünk van, magyar íróknak: ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen."

2 Fél évvel később Déryt valódi börtönfalak zárták el a külvilágtól. Április végén tartóztatták le. Kihallgatásain az író úgy igyekezett választ adni a tendenciózus, provokatív kérdésekre, hogy helyzetét ne rontsa, ugyanakkor jottányit se engedjen abból a meggyőződéséből, hogy ő - az októberi események résztvevőinek többségéhez hasonlóan - demokratikus szocializmust akart. Nem volt hajlandó megtagadni a forradalmat. Egyik kihallgatásán felolvasták előtte azt az október 26-án kelt írói nyilatkozatot, amelynek második mondata így hangzik: „A magyar írók kivették részüket a forradalom előkészítésében."

3 Déry nem vont vissza semmit. Árnyalt értelmezéssel tompította a mondat élét, miközben nem kommunista írótársait is menteni igyekezett. Az író május közepén változtatott kihallgatóival szembeni magatartásán. Állhatatos védekezését meghunyászkodás váltotta fel. Május 12-én levélben fordult Kádár Jánoshoz: el szerette volna érni, hogy a nyomozási el2 DÉRY Tibor: Barátaim. Irodalmi Újság, 1956. november 2. 3 A Déry Tibor és társai elleni per iratai a Magyar Országos Levéltárban találhatók. Jelzetük: XX 5. h). Amennyiben nem jelzem, a további idézetek is ebből valók.