Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Standeisky Éva: „Élni kell, nem igaz?" - Déry Tibor börtönbéli önvizsgálata

STANDEISKY ÉVA „Élni kell, nem igaz?" - Déry Tibor börtönbéli önvizsgálata Déry Tibor a letartóztatása és a pere közötti hónapokban (1957. április-november) elsősorban helyzetén szeretett volna könnyíteni. Megértette, kihallgatói megérttették vele, hogy jövője alapvetően rajta múlik. Miután világossá vált számára, hogy elítéltetését nem kerülheti el, azon fáradozott, hogy elérje: minél kisebb börtönbüntetéssel ússza meg az eljárást. A rákényszerített önvallomások - naponta kellett részletesen beszámolnia „tetteiről" - óhatatlanul önvizsgálatra kényszerítették. Erről szól tanulmányom első része.

1 Déry a börtönben fokozatosan értette meg, értékelte át a forradalmat. E folyamatnak még nem volt vége, amikor a bírósági tárgyalásra sor került, ítéletének kihirdetése után - kilenc évet kapott - megszabadult attól a súlyos lelki tehertől, ami jövőjének bizonytalanságából eredt: immár nem kellett többé önmagáért harcolnia. Az már a nemzetközi és a hazai politika alakulásától függött, hogy a kilenc év végül is hány évre rövidül - ebbe neki nem volt beleszólása. Börtönévei alatt gondolta át a forradalom következményét, a „rend nélküli káoszt" és a november 4-ei rendteremtés utáni reménytelenséget: a nagyhatalmak politikai érdekeinek kiszolgáltatott Magyarország sorsát. A forradalom alatt a szabadság, amelynek Déry fanatikus híve volt, szabadossággá, a különféle szabadság-elképzelések híveinek egymás elleni harcává torzult. Erről lesz szó tanulmányom második részében. * A kommunista írók közül sokan hajlamosak voltak eltúlozni az október 23-a előtti és utáni eseményekben játszott szerepüket. Különösen a forradalom heteit értelmezték saját vüágszernléletük felől. Úgy gondolták, hogy a második szovjet beavatkozás vetett véget a szocializmus demokratizálásának. Ezt az idealizált forradalom-értelmezést a vágyképeiknek ellentmondó történések sem tudták igazán megingatni, bár egyre többen éreztek bűntudatot a halálos áldozatokat követelő összecsapások miatt. A 28-ai fordulat, a kormány és a felkelők közötti ellentétek mérséklődése után abban reménykedtek, hogy Nagy Imre vezetésével immár nemzeti keretek között épülhet a kommunista irányítású szocializmus. Valahogy úgy, mint 1945-1946-ban, csak a politikusok nem követik el azokat a hibákat, amelyek a második világháború után a kommunisták mindent egyszerre megoldani akaró türelmetlenségéből, a túlkapásokhoz vezető avantgardizmusból következtek. Forradalom-elképzelésük nem volt szinkronban a divergá1 Tanulmányomban építek 1996-ban megjelent könyvemre: Az írók és a hatalom, 19561963. 2., javított kiadás. Budapest, 1996.